A Tórában van egy általános időrend: kezdetben a teremtés, majd az ősatyák, az egyiptomi bevonulás és kivonulás. Eddig a kronológia szépen követhető. Azonban létezik egy fontos rabbinikus elv, amely szerint „nincsen korábban és nincsen későbben a Tórában” – vagyis a Tóra szövege nem feltétlenül időrendi sorrendben közli az eseményeket.
Különösen feltűnő, hogy ez az időrendi felbontás pontosan a tóraadás pillanatától kezdődik. Addig, amíg eljutunk a tóraadáshoz, minden szépen időrendben van. Abban a pillanatban azonban, hogy megkapjuk a Tórát, a kronológia megszűnik. Ezt követően jönnek a törvények, a szentéllyel kapcsolatos rendelkezések – és köztük egyszerre jelenik meg az aranyborjú históriája is.
Az aranyborjú eseménye
A mostani heti szakasz elején még a szentély témái szerepelnek: az olaj, a füstölőszer, Becalel szerepe, a szombat. Majd hirtelen: „Látta a nép, hogy Mózes késlekedik lejönni a hegyről” – és elkészítik az aranyborjút.
A nép indoklása az volt, hogy „ez a Mózes, ez az ember, aki fölhozott minket Egyiptomból – nem tudjuk, mi történt vele.” Ebből következően azt kérték, hogy legyen valami, ami előttük jár.
Rabbi Jehuda HaLévi magyarázata (Kuzari)
Rabbi Jehuda HaLévi a Kuzari című művében megkísérli védeni a zsidó nép becsületét azzal az érvvel, hogy a nép valójában nem bálványt akart imádni, hanem Mózest kívánta helyettesíteni az aranyborjúval – hiszen azt mondták, „nem tudjuk, mi történt Mózessel”, tehát az aranyborjú csupán Mózes pótlékának volt szánva.
Ez a magyarázat azonban gyenge lábakon áll. A logikai hiba a következő: Mózes egy ember volt, aki ki tudta vezetni a népet. Az aranyborjú egy szobor. Egy szobor nem helyettesíthet egy embert, nem vezet ki senkit sehova.
Az igazi magyarázat sokkal egyszerűbb: mivel Mózes nem volt ott, a nép úgy érezte, megteheti, amit akar – „nincs otthon a macska, cincognak az egerek.” Nem azért csinálták az aranyborjút, hogy Mózes helyét betöltse, hanem azért, mert a felügyelet hiányában szabadjára engedték magukat.
Mindazonáltal az aranyborjúval szembeni védekezés kötelességünk marad, különösen egyes tanítások fényében, amelyek szerint a tóraadásnál a nép olyan magas lelki szintre emelkedett, hogy az addig elkövetett bűnök hatása megszűnt – ami csak még érdekesebbé teszi a kérdést: hogyan süllyedhetett le a nép ilyen gyorsan?
Az aranyborjú következményei: az elsőszülöttek és a léviták
Az aranyborjúnak súlyos következménye lett: az elsőszülöttek elveszítették a szent szolgálatra vonatkozó jogukat. Normális körülmények között ők szolgálhatták volna az Örökkévalót a szentélyben – de mivel részt vettek az aranyborjú imádásában, ez a jog elvétetett tőlük.
Mózes a tragédia után ezt kérdezte:
„Ki az, aki az Örökkévalóhoz tartozik, jöjjön ide hozzám!” – és összegyűltek Lévi minden fiai.
Nem kérdeztek semmit, egyszerűen odamentek. A léviták ezután elvégezték, ami rájuk várt: gondoskodtak azokról, akik bálványt imádtak. Azon a napon körülbelül háromezer ember esett el – ami az összlakossághoz képest (egyes számítások szerint egy-két millió fő) csupán kis töredék volt.
Fontos hangsúlyozni: nem mindenki imádott bálványt, de ez a bűn így is rendkívül súlyos volt, és az is kérdés marad, hogyan hagyhatták, hogy megtörténjen.
A léviták hűsége révén ők léptek az elsőszülöttek helyére – ezt a Tóra negyedik könyve mondja ki egyértelműen.
A kohének és a léviták sorrendjének kérdése
Érdekes feszültség keletkezik a szövegben: az előző heti szakaszban már kiválasztódnak a kohaniták (Áron fiai), miközben a léviták mint csoport csak a mostani szakaszban kerülnek kiválasztásra.
Mivel a léviták a tágabb csoport és a kohaniták a szűkebb (a kohaniták léviták, de nem minden lévita kohanita), logikailag furcsának tűnik, hogy a szűkebb csoport korábban szerepel, mint a tágabb.
Ez a látszólagos ellentmondás két nagy magyarázatot hív elő.
Rási magyarázata
Rási az „nincs korábban és nincs későbben a Tórában” elvét alkalmazza: valójában az aranyborjú volt az előbb, és azt követte a szentély és a léviták kiválasztása. Tehát a Tóra nem időrendben tárgyalja az eseményeket; előbb volt a léviták kiválasztása, s köztük emelkedtek ki aztán a kohaniták.
A sorrend a szövegben azonban fordított – ami felveti a kérdést: miért kellett így megírni? Talán azért is, mert Áronnak kellemetlen lett volna, ha egyértelműen látszana a szövegből, hogy ő maga az aranyborjú elkészítésében részt vett, majd közvetlenül utána kerül kiválasztásra.
Rambán magyarázata
Rambán (Nahmanidész – megkülönböztetendő a Rambámtól, azaz Maimonidésztől, az előbbi és utóbbi szótag hangsúlyával) szerint nem volt kronológiai felcserélés: a kohaniták valóban korábban lettek kiválasztva.
Szerinte az elsőszülötteknek sohasem lett volna részük a szentélyi szolgálatban – csak a léviták feladatait (a szentély szétszedése, összeszerelése, hordozása, éneklés, kapunyitás) végezték volna el. A kohaniták kiválasztása tehát független esemény volt.
Rambán magyarázatával azonban van egy nehézség: az egész Genézisen át az elsőszülött volt mindig a kiemelt, a szolgáló személy. Hirtelen változás nélkül ez nehezen illeszthető a korábbi hagyományhoz.
A léviták szerepe a Szentély fölállítása után
A pusztában a léviták feladata a hordozható Szentély összerakása, szétszedése és szállítása volt. Amikor azonban megérkeztek Izrael földjére és felépült az állandó szentély, a léviták látszólag elveszítették ezt a munkájukat. A Divre HaJámim (Krónikák könyve) szerint ettől fogva a léviták énekeltek és a kapukat nyitották-csukták – ez lett az ő feladatuk.
A kohaniták és léviták viszonya
A hierarchia tehát a következő: a léviták Lévi törzséből, Jákob egyik fiától származnak. A kohaniták ennek a törzsnek egy szűkebb csoportja: Áron leszármazottai. A kohaniták a szentélyi szolgálatot végezték, a léviták pedig a kohaniták munkáját segítették. Ennyiben nem csupán egy elitalakulat van (a kohaniták), hanem egy azt kiszolgáló másod-elitalakulat is (a léviták).
Hogy Áron miért érdemelte ki a kohén-főpapi méltóságot, arra az a magyarázat született, hogy örömmel és irigykedés nélkül szaladt testvéréhez, Mózeshez, amikor megtudta, hogy Isten őt választja ki. Ez szép magyarázat, de önmagában nem indokol ilyen drasztikus eltérést a korábbi, elsőszülött-centrikus hagyománytól.