A hálaadás kérdése
A tanítás kiindulópontja Lea szavai Jehúda születésekor: „Hápáám ode et Hásém. Ezúttal hálát adok az Örökkévalónak.” Ebben az „ezúttal” kifejezésben rejlik valami kritizálható elem. Miért mondja Lea, hogy „ezúttal” ad hálát? Miért nem ad hálát mindig az Örökkévalónak?
Lea és Jákob házassága
Lea alapvetően csalással lett Jákob felesége. Felmerül a kérdés: miért maradt Lea a felesége? Miért nem vált el tőle Jákob, ha annyira nem akarta ezt a házasságot? A válasz: nem volt kötelező elválni. Sőt, a Talmud szerint nem szabad úgy, hogy feszültség legyen otthon.
A Tóra ugyan úgy írja le a helyzetet, hogy Jákob „gyűlölte” Leát, de sok magyarázó szerint ez nem valódi gyűlölet volt, hanem azt jelenti, hogy nem szerette annyira. Az ötödik könyvben található törvény is említi ezt a szituációt: „ha lesz egy férfinak két felesége, az egyik gyűlölt, az egyik szeretett.”
Az esküvői hét és a házasság körülményei
Lában, bár „címeres csirkefogó” volt, bizonyos értelemben gentleman is volt. Fölcserélte a két lányát, de azt mondta Jákobnak: ha kitöltöd ezt az esküvői hetet, utána előlegbe megkapod Ráhelt is, és csak ledolgoznod kell utólag egy hét extra évet.
Érdekes kérdés merül fel a Rambán értelmezésében: a szöveg azt mondja, hogy „Ráhelt is megszerette még a Leánál is jobban.” De hát Ráhelt Jákob eleve szerette, a kútnál már megszerette, érte dolgozott. Mi az, hogy „is”?
A Rambán magyarázata szerint az ember természete normális körülmények között az, hogy azt szeresse, akivel először volt. Ez nem normális volt, hogy Ráhelt szerette jobban – ez egy csoda volt önmagában. Normálisan a természetes az lett volna, hogy Ráhel elkerül a másodosztályra, és Lea lett volna a szeretett feleség, mert ő volt az első.
A gyerekek születése és Lea küzdelme
Az Örökkévaló látta, hogy Lea nem annyira preferált, ezért megnyitotta Lea méhét, Ráhelét pedig nem. Sorban születtek a gyerekek: Rúben, Simon, Lévi, Jehúda.
Az első három gyereknél Lea nem úgy ad hálát, ahogyan illene:
-
Rúben születésekor: „Látta az Örökkévaló nyomorúságomat. Most már szeretni fog a férjem.”
-
Simon születésekor: „Hallotta az Örökkévaló, hogy gyűlölt vagyok én.”
-
Lévi születésekor: „El fog kísérni a férjem, mert három fiút szültem neki.”
Lea mindhárom esetben le volt ragadva ennél a problémánál, mint amikor beakad a lemezjátszó. A gyerekek nem a saját érdemükben voltak fontosak számára, hanem csak eszközök voltak arra, hogy megnyerje férje szeretetét.
A negyedik gyerek: Jehúda és a fordulópont
Amikor született a negyedik gyereke, Jehúda, először hangzott el egy tisztán pozitív mondat: „Most már hálát adok az Örökkévalónak.” Ez volt az első olyan pillanat, amikor nem a trauma jött vissza.
Rási magyarázata szerint Lea azért volt hálás, mert többet kapott, mint a részét. A matematika: 12 törzs, 4 feleség (két feleség plusz két szolgálónő), tehát átlagosan fejenként 3 gyerek. Lea négyet kapott, tehát többet, mint amit a statisztika szerint megérdemelne. Ezért mondta: „Ezúttal hálát adok az Örökkévalónak.”
A Túr kérdése és magyarázata
A vers úgy folytatódik: „és nem szült többet.” A Túr Hároch felteszi a kérdést: miért végződik így egy ilyen pozitív mondat? Aki képes hálát adni, az érdemesnek kellene lennie arra, hogy jutalmat kapjon, több gyereket szüljön.
A Túr válasza: „Mindent adott, amit akart, és nem kíván többet.” Ezért van az, hogy nem szült többet. A hálaadásból is lehet sok. Ha a hálaadás azt jelenti, hogy megállnak az ambíciók, akkor ez problémává válik. Az embernek az akarata mozgat mindent. Ha az embernek nincs akarata arra, hogy legyenek még gyerekei, akkor nem lesznek gyerekei.
Miért hívják a zsidókat zsidóknak?
A zsidók elnevezés főleg a Jehúda törzséből származik. Bár történelmileg volt 12 törzs, és technikailag nem mind voltak „zsidók” (jehúditák), mégis ez lett az elnevezés, mert folytonosságot feltételezünk. Mi vagyunk az autentikus örökösei Mózes törvényének és hagyományának.
Hogy miért pont a Jehúda név? Milyen szép, hogy a gondviselés úgy hozta, hogy pont az a törzs adta a nevet, amelyikről Lea azt mondta: „Ezúttal hálát adok az Örökkévalónak.” A hálaadás egy alapvető tulajdonsága a zsidó népnek.
A Montefiore-történet
Sir Moses Montefiore gazdag zsidó volt, akit nagy becsben tartottak. Egyszer, amikor gyönyörűséges szekerével végigvonult egy környéken, egy kis paraszt fiú utána kiáltott: „Zsidó!” A fiút elfogták, és megijedt. Montefiore azonban így szólt hozzá: különböző helyeken különböző címekkel illetnek – lord, méltóságos úr -, de a legnagyobb dicséretet te mondtad, amikor zsidónak neveztél. Miért? Ennél nagyobb dicséret nincs, mint hogy hálát ad az Örökkévalónak.
A Túr mint szerző
A Túr Rábénu Áser volt, a Ros fiának hívták, akinek apja a Ros Rábénu Ásér volt. Valószínűleg Kölnben élt, 1250-1320 között. Talmudra írt magyarázatot, és megírta az Arbá Túrimot, egy nagyon fontos halachikus művet, amire épül a Sulchán Áruch.
A Tórára két magyarázatot írt:
-
Túr Hároch – egy normális Tóra magyarázat, amin lehet gondolkozni
-
Kicúr Báál Hátúrim – egy különleges mű, amely nem hagyományos értelemben magyarázza a szöveget. Alapvetően gematriával (számértékekkel), remezzel (utalásokkal) és szóelőfordulásokkal dolgozik. Lángelmének a szikrái egy ilyen géniusz munkájából. Klasszikussá vált, és bekerült a legalapvetőbb tórakiadásokba.
Példa a Kicúr Báál Hátúrim stílusára: amikor Jákob találkozott a pásztorokokkal, három pásztor és három nyáj volt ott. Ez utalás Mózesre, Áronra és Mirjamra – a nép három pásztorára. Ugyanaz a gematriája: „Slósó Edré” (három nyáj).
Összegzés
A tanítás lényege: a hálaadás alapvető érték, amely a zsidó nép identitásának részét képezi. Ugyanakkor a túlzott megelégedettség, amely megállítja az ambíciókat, nem kívánatos. Az ember akarata és vágya szükséges a fejlődéshez és az élet folytatásához. Hála a jó teremtőnek, hogy jó tanítókat kaptunk, jó Tórát, jó örökséget és jó magyarázókat.