Három parancsolatot kapott Izrael népe, amelyeket a Szentföldre való belépéskor kell teljesíteni. Az első: királyt kell kinevezni. A második: el kell pusztítani Amálék magvát. A harmadik: Szentélyt kell építeni.
E három parancsolatból kettőnek van most különös aktualitása a zsidó évkörben: a Truma hetiszakasz a szentély építéséről szól, a közelgő Purim ünnep pedig Amálékhoz kapcsolódik.
A kollektív micvák természete
A tanítás egyik legizgalmasabb felvetése az, hogy milyen jellegű ez a három parancsolat. Köztudott, hogy 613 micvát kell teljesíteni, ám ez a szám valójában nem vonatkozhat minden egyénre egyformán: nincsen ma Szentély, nem mindenki kohén, vannak kifejezetten nőkre vonatkozó parancsolatok, és vannak olyanok is – mint a levirátusi házasság [jibum] vagy a válás –, amelyeket lehetőleg ne kelljen teljesíteni, mégis micvák.
A három felsorolt parancsolat azonban más kategóriába tartozik: ezek kollektív micvák, amelyeket kizárólag az egész közösség teljesíthet együtt. A Talmud is így fogalmaz: az egész közösségnek szólt a parancs. Hasonló elv érvényesül például a Bét Din kötelezettségeinél, ahol a bíróság számolja az éveket a smitá és a jóvél szempontjából – az egyén ugyan nem teljesíti személyesen, mégis teljesítve van számára a közösség által.
„Megváltásunk sarjának kezdete” – mondhatjuk-e?
A tanítás foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy szabad-e azt mondani a mai Izrael Államra: „megváltásunk sarjának kezdete” (résit cmichat geuláténu). Ez a kifejezés a zsidó állam hivatalos imájában is szerepel, amelynek megírása körül érdekes történet bontakozik ki.
Az ima és megírásának háttere
Az imát Ráv Herzog főrabbi írta, aki a brit mandátum idején töltötte be a főrabbi tisztét. Miután megírta az imát, elküldte barátjának, Shmuel Yosef Agnonnak (Sháj Ágnonnak). Agnon Nobel-díjas zsidó író volt, mélyen ortodox vallásos ember: kipában járt, megtartotta a sábátot, kóser ételt evett és imádkozott. Irodalmi munkásságát egyfajta belülről fakadó kritikus realizmus jellemezte – nem volt „kiruv-rabbi”, nem igyekezett idealizálni a vallási életet, hanem belülről, őszintén, sokszor kritikusan mutatta meg azt.
A hagyomány szerint Agnon átírta az ima egy részét, hogy szebb legyen. Ennek köszönhetően nem tudni biztosan, hogy a résit cmichat geuláténu kifejezés az eredeti szövegben is szerepelt-e, vagy az átírás során került bele.
Talmudi párhuzam: miért épp a hetedik áldásban van a megváltás?
A tanítás egy talmudi forrást is említ, amely a tizennyolc áldás rendjét magyarázza. A hetedik áldás a megváltásról (geulá) szól, és a magyarázat szerint azért, mert a hetedik évben jön el a megváltás. Az e témakörbe tartozó talmudi szöveg arról is szól, hogy a hatodik évben különös hangok hallatszanak, a hetedik évben háborúk lesznek, és a hetedik év végén jön el Dávid leszármazottja. Vagyis a háború maga is a megváltás kezdetének tekinthető – ez adhat talmudi alapot arra, hogy bizonyos eseményeket a geulá kezdeteként értelmezzenek.
Tanulság a történelemből
A tanítás ugyanakkor óvatosságra int. A zsidó történelemben nem ez az első alkalom, hogy egy korszak a megváltás kezdetének tűnt: a Hasmoneus kor idején idegen uralom alá kerülő, majd felszabaduló Izrael földje szintén kínálhatta ezt az értelmezést – mégis a második Szentély lerombolásával végződött az a korszak. A tanítás szerint a megváltás folyamata nem automatikus és nem jósolható: attól függ, hogy a nép méltóvá teszi-e magát. Az Örökkévaló „fenntartja a jogot” arra, hogy ha a nép nem azt cselekszi, amit kellene, a folyamat irányt változzon.
Ugyanakkor az is egyértelmű: ahol az Örökkévaló csodákat tesz – visszakapott állam, letelepedés, Tóra-tanulás lehetősége, imádkozás a Siratófalnál –, ott helyes hálát adni ezekért a csodákért.
Amálék: genetikai vagy ideológiai?
A tanítás zárásában az Amálék-parancsolat értelmezéséről esik szó. A vita két pólusa:
Genetikai értelmezés: A parancsolat Amálék leszármazottaira vonatkozik. A tradicionális álláspont az, hogy Szánherib asszír uralkodó összekeverte a népeket, így ettől fogva nincs valódi Amálék, és a parancsolat de facto nem teljesíthető többé.
Ideológiai értelmezés: Amálék nem vérségi, hanem szellemi kategória – azt jelenti, aki ezt az amáléki gondolkozásmódot követi. A tanítás e mellett az értelmezés mellett érvel, mégpedig egy fontos tórai érvvel: a Tóra maga mondja, hogy az Örökkévaló a szülők bűnét a gyerekeknek bünteti, de csak akkor, ha azok folytatják azt. Ha nem folytatják, akkor nem. Ha ezt az elvet Amálékra alkalmazzuk, akkor az ideológiai értelmezés következik belőle.
Ezzel együtt a tanítás rámutat arra is, hogy a parancsolat nem a „békés Amálékra” vonatkozik, hiszen a Tóra azt mondja: „amikor az Örökkévaló békét szerez neked minden ellenséged ellen, körös-körül” – csak akkor kell teljesíteni. Az ideológiai értelmezésben a „béke” azt jelenti, hogy az antiszemitizmus megnyilvánulása nincsen jelen, de „igény volna rá”. Aki ezt az amáléki ideológiát magáénak vallja – legyen bár látszólag békés –, az vonatkozása alatt marad a parancsolatnak.