Dátán és Ávirám válasza Mózesnek
A szakaszban Mózes magához hívatja Dátánt és Ávirámot, akik azonban visszautasítják a meghívást. A szöveg szerint azt mondják:
Kevés az, hogy felhoztál minket a tejjel és mézzel folyó földről, hogy megölj minket a pusztában? Még uralkodni is akarsz rajtunk?
A tanulás során felmerült a kérdés, hogy mit jelent itt az „uralkodni is akarsz rajtunk” kifejezés. Az egyik magyarázat szerint egyszerűen arra utal, hogy Mózes magához rendelte őket, és ezt ők hatalmi gesztusként értelmezték.
Ezzel kapcsolatban idézésre került Rási magyarázata. Rási szerint abból, hogy Mózes küldött értük, az látszik, hogy igyekezett kibékülni velük, vagyis leereszkedett hozzájuk és engesztelni próbálta őket. Dátán és Ávirám azonban ennek éppen az ellenkezőjét látták bele a helyzetbe: szerintük Mózes föléjük helyezte magát és parancsolgatni próbált.
„Ki akarod szúrni ezeknek az embereknek a szemét?”
A történet következő nehéz mondata így hangzik:
Nem hoztál minket tejjel és mézzel folyó földre, nem adtál nekünk örökségül mezőt és szőlőt. Ki akarod szúrni ezeknek az embereknek a szemét? Nem megyünk fel.
A kérdés az volt, hogy mit jelenthet a „szemük kiszúrása”.
Ennek magyarázatához a Targum Jonatán került elő.
A Targum Jonatán itt nem egyszerűen a szemek kiszúrásáról beszél, hanem úgy értelmezi a mondatot, hogy Mózes nem lesz képes legyőzni azokat az embereket, akik az országban élnek. A hangsúly tehát a kánaáni népek legyőzésének kétségbevonására kerül.
Ez alapján Dátán és Ávirám érvelése a következőképpen rekonstruálható:
- nem a nép hibája, hogy nem jutottak be az országba;
- nem a kémek története vagy a nép bűnei okozták a kudarcot;
- valójában Mózes nem képes legyőzni az ország lakóit;
- ezért a pusztai vándorlásért is ő felelős.
Ez klasszikus populista érvelésként értelmezhető. Dátán és Ávirám pontosan arra építettek, ami a nép számára fájdalmas volt: az emberek csalódtak, mert nem kapták meg a megígért mezőket és szőlőskerteket, hanem negyvenéves pusztai vándorlás várt rájuk.
A Chibá Jetéra magyarázata
Ezután Rav Henkin magyarázata került elő a Chibá Jetéra című műből.
Ő egészen másképpen közelíti meg a „megvakítani ezeket az embereket” kifejezést.
Szerinte Dátán és Ávirám attól tartottak, hogy Mózes négyszemközti tárgyalást akar velük folytatni. Ha a megbeszélés zárt ajtók mögött történik, akkor a nép nem fogja látni, hogy valójában miről beszélnek, milyen ajánlatok hangzanak el, és hogyan próbálják rendezni a konfliktust.
Ebben az értelmezésben a „megvakítás” azt jelenti, hogy a közvélemény nem lát bele az eseményekbe.
Rav Henkin szerint ezért ragaszkodtak a nyilvánossághoz. Azt követelték, hogy minden a közösség előtt történjen. A teljes nyilvánosság gyakran megakadályozza az érdemi párbeszédet.
Kapcsolat a kémek történetével
Rav Henkin összekapcsolja ezt az értelmezést a kémek történetével is.
Azt a parancsot, hogy „küldj magadnak embereket”, úgy érti, hogy a kémek elsősorban Mózesnek tartoztak volna jelentéssel, nem pedig az egész nép előtt kellett volna beszámolniuk.
A probléma szerinte ott kezdődött, hogy a jelentés nyilvánossá vált, és a kémek a teljes közösség előtt kezdték el terjeszteni a félelmet és a csüggedést. Ebben az olvasatban a történet egyik tanulsága a diszkréció és a megfelelő kommunikáció jelentősége.
Dátán és Ávirám politikai stratégiája
A tanulás végén a tanító összefoglalta, hogy Dátán és Ávirám régóta vártak egy olyan alkalomra, amikor Mózes tekintélyét meg lehet támadni.
A negyvenéves pusztai vándorlásról szóló ítélet után a nép hangulata rossz lett, az emberek csalódottak és elkeseredettek voltak. Dátán és Ávirám ezt a helyzetet használták ki.
Narratívájuk lényege az volt:
- a nép nem hibás;
- Mózes vezette rossz irányba az eseményeket;
- ő nem képes teljesíteni az ígéreteit;
- ezért más vezetésre van szükség.
A történetből azonban nem derül ki, hogy pontosan milyen alternatív programot kínáltak volna, vagy hogyan valósították volna meg céljaikat. Az világosan látszik, hogy a fennálló elégedetlenséget politikai célokra próbálták felhasználni.