A hagyományos válasz: a Tur
A kérdés klasszikus: miért éppen akkor ünnepeljük Szukotot, amikorra esik? A híres válasz a Turtól származik: pontosan akkor megyünk sátrakba, amikor ez a legkevésbé racionális, az időjárás szerint, hogy ezáltal láthatóvá váljon, hogy az egyiptomi kivonulásra emlékezünk.
A egyszerű magyarázat
A Tóra Szukotot úgy nevezi: örömötök ünnepe – örvendezzetek az Örökkévaló előtt. Szukot idejére esik a termény betakarítása, és amikor az ember begyűjti a termést, akkor van a legkönnyebb örülni: „nézd, milyen sok van, áldott legyen a neve!” Ez nagyon logikus: az öröm ünnepét akkor kell tartani, amikor a legkönnyebb örülni.
A mélyebb kérdés
Minden ünnepnek megvan a maga konkrét oka arra, hogy miért éppen akkor van, amikor van – egyedül Szukotnak nincs. Éppen ezért van róla annyi különböző magyarázat.
Nézzük sorra a többi ünnepet:
- Pészách azért van akkor, mert akkor vonultunk ki Egyiptomból.
- Sávuot azért van akkor, mert akkor kaptuk a Tórát.
- Ros Hásáná azért van akkor, mert akkor volt a világ teremtése.
- Jom Kipur: ez a Ros Hásáná után jön, és éppen Jom Kipurkor bocsátott meg az Örökkévaló Mózesnek az aranyborjú vétke után – ekkor hangzott el a mondat: „Megbocsátottam, ahogy kérted.”
- Chanuka és Purim ezekkel szemben poszt-biblikus ünnepek, amelyek konkrét történelmi eseményekhez kötődnek, tehát más kategóriába tartoznak.
Szukot az egyetlen ünnep, amelyre nincs egyetlen ilyen egyértelmű magyarázat – ezért van több.
A Vilna Gaon magyarázata
A Jom Kipurról szóló magyarázat logikus folytatása a Vilna Gaon válasza, amelyet a Divré Eliáhú („Eliáhú szavai”) című könyvben találunk – ezt a Vilna Gaon rokonai, illetve tanítványai gyűjtötték össze a nevében.
A magyarázat lényege a következő:
Amikor Izrael fiai kijöttek Egyiptomból, az Örökkévaló felhőkkel vette körül őket – ezek a dicsőség felhői. Az aranyborjú vétke után Mózes imádkozott az Örökkévalóhoz. Az Örökkévaló azt mondta, hogy ezután egy angyal fogja vezetni a népet, ne Ő maga. Mózes ezt nem fogadta el: kijelentette, hogy nem akarják, hogy angyal vezesse őket, hanem az Örökkévaló maga vezesse őket, ne pedig egy angyal.
Az aranyborjú vétke után a dicsőség felhői eltávoztak a néptől, és csak akkor tértek vissza, amikor elkezdték építeni a Szentélyt (a Miskánt). Ez pontosan Tisri 15-én történt – ami éppen Szukot napja.
A történet menete a következő: Jom Kipur napján jött le Mózes a hegyről, azzal az üzenettel, hogy az Örökkévaló megbocsátott, és hogy építsenek Szentélyt, hogy köztük lakozzon. A nép negyedikén jelentették be, hogy elég adományt gyűjtöttek, tizenötödikén pedig elkezdték az építkezést – és ekkor tértek vissza a dicsőség felhői.
Miért éppen Tisri 15-én van Szukot?
Ez a magyarázat egyszerre válaszol két kérdésre is. Azt már tudjuk, miért nincs konkrét, egyedi oka Szukot időpontjának, ahogyan a többi ünnepnek van – hiszen az oka végső soron ugyanaz, mint Jom Kipuré: az Örökkévaló megbocsátott, és lejött Mózes a hegyről.
De arra is választ ad, hogy miért éppen a 15-én van: pontosan öt nappal Jom Kipur után jelentették be, hogy elég adomány gyűlt össze, és elkezdték építeni a Szentélyt. Amint elkezdték az építkezést, és tudták, hogy az Örökkévaló köztük fog lakozni a Szentélyben – az Ő dicsősége, a dicsőség felhője formájában –, visszatértek a felhők.
Mi köze mindennek a szukához?
Innen jön a kérdés: mi köze mindennek ahhoz, hogy szukában, sátorban lakunk?
A Sulchán Áruch (Orách Chájim 625. fejezet, első halácha, a szuka törvényeinél) erre ad választ. A Tóra ezt írja:
„Sátrakban lakjatok hét napig… hogy tudják a ti nemzedékeitek, hogy sátrakban lakattam Izrael fiait, amikor kihoztam őket Egyiptom földjéről.”
A Sulchán Áruch szerint ezek a sátrak, amelyekben az Örökkévaló lakoztatta a népet, nem mások, mint a dicsőség felhői – ezekkel vette körül őket, hogy ne ártson nekik a hőség és a napsütés.
A Talmud vitája: Rabbi Eliézer és Rabbi Akiva
A Sulchán Áruch e döntése mögött egy talmudi vita áll: a Szuka traktátus 11b lapján Rabbi Eliézer és Rabbi Akiva arról vitatkoznak, hogy a pusztában lakott „sátrak” valódi, fizikai sátrak voltak-e, vagy a dicsőség felhői.
- Rabbi Eliézer szerint ezek a dicsőség felhői voltak.
- Rabbi Akiva szerint valódi, fizikai sátrak voltak.
A Sulchán Áruch Rabbi Eliézer véleménye szerint dönt: a szukában lakva a dicsőség felhőire emlékezünk, nem pedig fizikai sátrakra.
Miért ez a döntés?
Van egy talmudi törvény, amely szerint a szuka tetőfedésének (a szkhákhnak) olyan anyagból kell készülnie, amely a földből nő, és amely nem kaphat rituális tisztátalanságot. Ezt a törvényt a Tóra teremtéstörténetéből vezetik le: onnan, hogy amikor először esett eső a földön, előtte pára szállt fel a földről. Ahogyan ez a pára a földből eredt, és nem kaphat tisztátalanságot, ugyanúgy a szuka tetejének anyagát is olyan, földből növő anyagból kell készíteni, amely nem kaphat tisztátalanságot.
Ez a levezetés csak akkor logikus, ha a szuka valóban a dicsőség felhőire emlékeztet – hiszen azok a felhők is párából, a földből felszálló anyagból álltak. Ez a szempont erősíti meg, hogy a halacha Rabbi Eliézer véleményét követi.
Összefoglalás
Szukot azért éppen akkor van, amikor van, mert akkor tértek vissza a dicsőség felhői a néphez – öt nappal Jom Kipur után, amikor elkezdték építeni a Szentélyt. És mivel a halacha szerint éppen a dicsőség felhőire emlékezünk a szukában lakva, különösen szép és találó a Vilna Gaon magyarázata: a szuka ünnepének időpontja és tartalma tökéletesen összecseng egymással.