A hetiszakasz egy különös, kevéssé ismert részt tartalmaz, amely a lopásról szól. Nem az általánosan ismert „ne lopj” tilalomról van szó, hanem egy szokatlan megfogalmazásról, amely a népszámlálás, a tisztátalanok kiküldése, a názir és a szótá törvényei között, ezek közt szinte elrejtve található.
A szakasz lényege: „Ha valaki bármit csinál az embereknek a vétkeik közül – lopni egy lopást az Örökkévaló ellen – és vétkesnek bizonyul az a lélek…” Ha nincs rokona, akinek vissza lehetne adni, akkor a papnak (kohénnak) adják, és ehhez hozzá kell adni az ötödrészt is.
Ez elsőre zavaros: az ember úgy tűnik, hogy az Örökkévaló ellen lop, majd mégis egy személynek kell visszaadni a lopott tárgyat, és ha nincs ilyen személy, a kohénnak kell adni.
A meila fogalma
A meila a Talmudban a szentelt tárgyak tiltott haszonélvezetét jelenti – erre külön traktátus is létezik. Például ha valaki azt mondja egy ökörről: „ez szentelt”, attól fogva az ökör már nem az övé a mindennapi használat szempontjából – ha rátámaszkodik, az már meila, azaz mintegy az Örökkévalótól való lopás. Erre a Tóra az általános lopástól eltérő törvényeket rendel.
A szövegben tehát úgy tűnik, hogy az elbeszélés tárgya a megszentelt tárgy eltulajdonítása – az Örökkévalótól való lopás.
Rási magyarázata: az ember elleni lopás és a hamis eskü
Rási összehangolja az látszólagos ellentmondást. Azt írja, hogy ez a szakasz ismét a lopás törvényéről szól, de a hangsúly az adott kontextuson van: az illető úgy lop, hogy a tulajdonosnak letagadja – „Te loptál tőlem.” – „Nem loptam.” – „Esküdj meg.” – „Megesküszöm.” – majd utóbb mégis bevallja.
Ez az eset – a lopás letagadása hamis esküvel – már szerepelt a Tóra harmadik könyvében is, ahol az ilyen esetben ásám-áldozatot kell bemutatni. Az ásám-áldozat törvényeinek ez az egyik klasszikus alkalmazása. Rási tehát nem embertől való, sem Örökkévalótól való lopásként értelmezi egyoldalúan, hanem: az ember az embertől lop, de az Örökkévaló ellen is vétkezik a hamis eskü révén.
Két új mozzanat a negyedik könyvben
Ha mindez már a harmadik könyvben is szerepelt, miért ismétli a Tóra? Két új, addig nem tárgyalt mozzanat jelenik meg:
1. A bűnvallomás feltétele. A szakasz azt mondja: „vallják be a vétküket.” Ebből következik, hogy az ötödrész megfizetésének kötelezettsége nem lép életbe pusztán a tanúk vallomása alapján – csak akkor, ha az elkövető maga vallja be tettét. Ha a tanúk bizonyítják a lopást, de ő maga nem vallja be, az ötödrészt még nem köteles megfizetni. Ez az új szabály nem volt korábban lefektetve.
2. A gértől való lopás esete. A másik új mozzanat: ha valaki egy gértől (betérttől) lop, és az illető meghal, nincs örököse, akinek vissza lehetne adni a lopott tárgyat, akkor azt a kohénnak kell átadni.
A sokaságtól lopók különleges helyzete: a visszatérés takkanája
A Talmud és a Sulchán Áruch tárgyalja azokat, akiknek különösen nehéz a tsuvá (megtérés): a pásztorok, a gábaim (alapítványi kezelők, közpénzek kezelői) és az adószedők. Mindhárom esetben a nehézség oka ugyanaz: a sokaságtól loptak, vagyis sok-sok embertől, és nem tudják, kinek adják vissza.
A Sulchán Áruch azt mondja, hogy az Örökkévaló gondviseléséből a pénz visszajut majd azokhoz, akiket megloptak – de megjegyzi, hogy ez nem egyszerű dolog, és egy általa idézett forrás is árnyalja: nem olyan egyértelmű, hogy például kút ásásával vagy közmunkával megtérül az egyénenkénti kár.
Erre a problémára vezették be a bölcsek a takanat hasavim intézményét – a visszatérők takanáját –, amelynek célja, hogy megkönnyítsék a bűnbánóknak a visszatérés útját. Ennek lényege: annak adja vissza a lopottakat, akit ismer, és akit nem ismer, annál a hiányt a közösség javára fordítsa – kutakat, vízellátást, közszolgáltatást finanszírozzon belőle. A lényeg az, hogy vizet mindenki ihat, és így az egykor meglopottak is részesülhetnek a jóvátételből.
A másik szempont: ha valaki mindenétől megfosztott, például fákat lopott és beépítette a házába, majd megtérne és vissza szeretné adni, a bölcsek felmentették attól, hogy szétbontsa a házát – elegendő a pénzbeli egyenérték visszatérítése. Ezzel is könnyíteni kívántak a tsuvá útján.
Összefüggés a hetiszakasz törvényével
A tanítás azzal zárul, hogy ez az egész gondolatmenet – a közösségre fordított jóvátétel, a visszatérés megkönnyítése – hasonlít arra, amit a hetiszakasz is mond: ha az ellopott tárgynak nincs visszaadható örököse, adja oda a kohénnak. A Tóra és a talmudi hagyomány egyaránt keresi azokat az utakat, amelyeken az elkövető valóban élhet a megtérés lehetőségével, még akkor is, ha a közvetlen jóvátétel nem lehetséges.