A tanítás apropóját a Jom haácmáut, Izrael függetlenségének ünnepe adja. A tárgyalt kérdéskör két, egymástól elvileg különböző halachikus problémát foglal magában: egyrészt azt, hogy van-e micva Izrael földjén lakni, másrészt azt, hogy szabad-e elhagyni Izraelt. A kettő nem feltétlenül ugyanaz.
Példaként a lubavicsi rebbe kerül szóba, aki sohasem látogatott Izraelbe. Ennek oka éppen a második kérdéssel függ össze: ha valaki elmegy Izraelbe, és onnan tilos eljönni, akkor az ottmaradás kötelezettségébe kerülhet. A rebbe ezt a csapdát úgy kerülte el, hogy egyszerűen nem ment el – így nem volt miből visszajönnie.
A klasszikus talmudi forrás: Ketubot, az utolsó Misna
A téma klasszikus forrása a Ketubot traktátus utolsó Misnája. Ennek lényege a következő: bárki felvihet valakit Izraelbe, de nem mindenki hozhat ki; bárki felviheti a feleségét Jeruzsálembe, de nem mindenki hozhatja ki.
A Misna szerint a férfi és nő egyenlő jogokkal rendelkezik e tekintetben: a férfi kényszereítheti a háza népét az álijára, vagyis Izraelbe való felmenetelre, sőt Jeruzsálembe is. Ha a férfi akar menni és a nő nem, a nő elveszíti a ketuba-pénzét (a házassági szerződésben rögzített juttatást). Ha a nő akar menni és a férfi nem, a férfi köteles kifizetni a ketuba-pénzt. Mindig az ellenkezik fél veszíti a pénzt.
A Misna továbbmegy: a szolgát is viheti magával az ember, akár akkor is, ha az új hely rosszabb lesz számára. Sőt, a Talmud szerint ez érvényes akkor is, ha Izraelben nincs zsidó többség az adott területen – a rabbi a Kelet-Jeruzsálem vagy Gáza példájával szemlélteti ezt.
Van-e micva Izraelben lakni?
A kérdésre adott válasz természetesen igenlő – a rabbi szerint ez nyilvánvaló. A Jom haácmáut alkalmából megemlékezik az Ém hábánim szméchá című könyvről, amelyet egy magyar, cionista rabbi írt, és amelyet a Kazinczy utcában nyomtattak. Ez az egyik legjelentősebb vallási szempontú elemzése Izrael földje kérdésének. Ellenpontjaként a szatmári rebbe áll (Vájoel Mose), aki ennek éppen ellenkezőjét igyekezett bizonyítani.
A rabbi hangsúlyozza, hogy ezek a viták nem újkeletűek és nem csupán politikai természetűek. Ráv Jehuda már a Talmud korában megtiltotta tanítványainak, hogy Babilóniából Izraelbe menjenek, mondván: „Tilos elmenni onnan – ott maradjatok.” (Ketubot 111a) Ez az anticionista álláspont tehát egészen korai forrásokban is megjelenik, és a szatmári rebbe voltaképpen ezt az örökséget vitte tovább.
Szabad-e Izrael földjén kívül lakni?
A tanítás egy szellemes hozzászólást idéz: Rambam (Maimonidész) szerint szabad az egész világon lakni – kivéve Egyiptomban. A hozzászóló ezt azzal árnyalja, hogy ez az állítás nem feltétlenül jelent általános engedélyt, hiszen Rambam éppen az egyiptomi tilalmat tárgyalja, és ebből nem szükségszerűen következik, hogy bárhol másutt lakni is megengedett. A rabbi bizonytalan a kérdésben, és elismeri, hogy a kontextus valóban nem dönti el egyértelműen.
Izraelben lakás mint gyakorlati kérdés
A rabbi személyes hangon szól arról, hogy Izraelbe menni ma nagyon is lehetséges: az ember bemegy egy zsinagógába, hamar megismerkedik, és hamar kap munkát és közösséget. Az életminőség persze más, mint Magyarországon – nincsen két fürdőszoba, nincsen meleg ebéd minden nap, nincsen csokis keksz. Ez jogos kifogás, mondja a rabbi, de mégiscsak kifogás.
A kivétel: mikor szabad elhagyni Izraelt?
A tanítás egy halachikus forrást idéz arról, mikor szabad ideiglenesen elhagyni Izraelt: Tóra-tanulásra, házasodásra, nemzsidótól való megmenekülésre, üldöztetés elől való menekvésre, vagy üzleti ügyre. Elhagyni az országot tartósan csak akkor szabad, ha nagyon nagy az éhínség. Ám a forrás hozzáteszi: még ha szabad is kimenni, az sem szép dolog.
A rabbi itt rámutat egy érdekes szerkesztési sajátosságra: a rabbi (a forrás szerzője) két gyűjteményt állított össze, az egyikben azok a források szerepelnek, amelyek szerint kötelező Izraelbe menni, a másikban azok, amelyek szerint tilos Izraelt elhagyni. A most tárgyalt részben a „kötelező oda menni” gyűjteménybe kerül bele az a Rambam-forrás is, amely valójában a „tilos elmenni” témájához tartozna – ez, ahogy a rabbi fogalmaz, egy kicsit trükkös dolog.