A hetiszakasz neve Beháálotchá, amelynek jelentése: „amikor fölgyújtod [a gyertyákat]”. Rási magyarázata szerint a szó szó szerinti értelme az, hogy „amikor fölemeled” – utalva arra, hogy a menórát lépcsőn kellett megközelíteni, és a lángot úgy kellett meggyújtani, hogy az önállóan égjen. A másik magyarázat szerint maga a láng az, ami fölfelé törekszik.
A hetiszakaszhoz kapcsolódik az a halachikus részlet, hogy a menóra hét fényének a gyertyatartó középső szára felé kell vetniük fényüket – a külső karok tehát ferdén égnek, nem párhuzamosan a középsővel.
Miért a prófécia a hetiszakasz belső témája?
Ebben a hetiszakaszban számos különböző esemény szerepel, és nem magától értetődő, mi köti össze őket. Az összekötő szál a prófécia: a szakasz arról szól, hogy fölemelkedünk, mert próféciát kapunk – és nemcsak Mózes, hanem mások is.
A pészách séni esete – prófécia a törvény kiterjesztéseként
A heti szakasz egy különleges pészách-esettel indul: a kivonulás második évében néhányan nem tudták bemutatni a pészách-áldozatot, mert rituálisan tisztátalanok voltak. Ehelyett azt mondták, hogy szeretnék elvégezni az áldozatot. Mózes válasza: „Álljatok és hallgassátok, hogy mit mond az Örökkévaló” (4Mózes 9:8).
Ebből tanul a Rambam egy fontos dolgot Mózes próféciájának egyediségéről: az, hogy Mózes azt mondhatja, „álljatok és hallgassátok” – vagyis ő maga is kezdeményezheti a kapcsolatot az Örökkévalóval –, azt mutatja, hogy Mózes próféciája alapvetően különbözik minden más próféta prófécájától.
A Rambam: Mózes próféciájának négy különlegessége
A Rambam a Misnára írt magyarázat Szanhedrin fejezetéhez írt bevezetőjében (amely egyben a tizenhárom hittétel kifejtése) részletesen tárgyalja ezt a kérdést. Eredetileg arabul írta, az általunk ismert szöveg héber fordítás. A tizenhárom hittétel széles körben ismert változata (az imakönyvekben szereplő Ani maamin, illetve a reggeli ima elején énekelt Jigdál) ennek a hosszabb kifejtésnek a rövidített összefoglalása.
A Rambam szerint Mózes próféciája négy dologban különbözik minden más próféta prófécájától:
- Minden más próféta közvetítőn keresztül kapja a próféciát – Mózes közvetlenül.
- Minden más próféta álomban vagy látomásban – Mózes teljes éberségben.
- Minden más prófétát félelem, remegés és testi gyengeség kíséri – Mózes nyugodtan fogadja a próféciát.
- Végül: minden más próféta nem akkor kap prófécát, amikor akarja – Mózes bármikor készen áll a próféciái kapcsolatra.
A hetven vén és a prófécia kiszélesedése
Amikor a nép panaszkodott a pusztában, Mózes azt mondta az Örökkévalónak, hogy nem bírja egyedül viselni a terhet. Ebben a panaszban – mondja a tanítás – már benne van a válasz: ha nem bírod egyedül, akkor ne egyedül viseld. Az Örökkévaló azt mondta Mózesnek, hogy abból a prófétai szellemből, amely rajta van, ad majd másoknak is.
Ez az a fordulatos pont a Tórában, amelytől kezdve a prófécia nem Mózes kizárólagos ajándéka: hetven vénre száll át belőle valami. A prófécia tehát – egyebek közt – a panaszkodásra adott jutalom volt.
Eldád és Médád a táborban
A hetven vénből kettő, Eldád és Médád, nem ment ki a találkozás sátrához, hanem a táborban maradt – és ott próféciáltak. Ez különleges mozzanat a szakaszban.
Cippóra, Mirjám és Áron – egy feszültség a szövegben
A heti szakasz egyik érzékeny epizódja Mirjámnak és Áronnak a Mózes ellen irányuló megjegyzése. Az összefüggés a következő: Cippóra, Mózes felesége, azt mondta, hogy sajnálja a prófétafeleségeket, mert a férjük a próféciai kapcsolat miatt nem lehet velük. Mirjám és Áron erre azt mondták: „Velünk is beszél az Örökkévaló” – és rosszat mondtak Mózesről, amiért elvált Cippórától.
A tanítás egyik érdekes megfigyelése: Cippóra nyilván nem tudta, hogy Áron és Mirjám is próféták, hiszen ha tudta volna, arra következtetett volna, hogy ők sem élnek együtt a házastársukkal. Éppen ellenkezőleg – azt látta, hogy Áron és Mirjám együtt vannak a családjukkal, ezért gondolta, hogy ők nem próféták. Ebből adódik egy kis feszültség a szövegben, amelyet a tanítás nyitva hagy.