Egy vitatott kérdés, hogy szabad-e Hanukakor ajándékozni. A Hanuka ünnepének az eredeti formájában, eredeti elrendelésében nem volt benne semmiféle ajándékozás. Most, hogy más népeknél ez elterjedt, és mi ezt azért csinálnánk, mert ők is csinálják, akkor ez majmolás, vagy egy jó ötletnek a lemásolása?
Ezekkel a dolgokkal valamelyest már a Tóra is foglalkozott. A Tóra azt írta, ne járjál az ő törvényeikben. Más népek racionális dolgot csinálnak, és azt mi eltanuljuk, az nagyon jó. Azt szabad, azt lehet. Ha ők csinálnak valamit, ami nem racionális, azt nem. Kicsit nehéz kérdés, az ajándékozás racionális, vagy nem racionális? Ez valahol a határmesgye van. Az ajándékozás egyértelműen fellendíti a gazdaságot. Az ajándékozási láz viszont elveszíti a racionális jellegét. Túlzásba viszik az emberek ezt, és nem feltétlenül arról szól a jóságról és a jó tulajdonságokról.
Volt olyan magyarázó, aki azt mondta, hogy ha látunk, hogy csinálnak valamit, ami nem racionális, nem tudják megmagyarázni, hogy miért csinál egy nép egy szokást, akkor az feltételezhetően azért van, mert régen mindenki bálványimádó volt, és ez egy ilyen bálványimádó maradvány régi időkből. Ezért ne csináljuk, mert lényegében ezt az elvetendő hagyományt, ami a Tóra egyisten hitével ellentétes, ezt megörökítjük.
Az jutott eszembe, hogy nem feltétlenül ez az egyetlen lehetséges magyarázat. Az is lehetséges, hogy egyszerűen, ha valami irracionális, akkor azt ne csináld csak azért, mert mindenki más csinálja. Ilyenkor az ember sokakat lát, tömegeket lát elcsábulni egy dolog után, egy szokás után. Ne nyugtasd magad azzal, hogy te csak mész velük, te csak beállsz a sorba. Ilyen nincs.
Ez az üzenet nagyon fontos, például akkor, amikor híreket olvasunk, vagy amikor a politikáról hallunk. Sokszor megütközve olvassuk, hogy hogyan vitatkoznak egymással az emberek, és egyszerűen csak mennek az áramlattal. A Tóra hála a Teremtőnek arra tanít minket, hogy ne ezt tegyük. Tanuljunk meg két lábon járni, tanuljunk meg felnőtt emberek lenni, tanuljunk meg önállóan gondolkozni és kritikusak lenni. A sajátjainkat is néha megkérdőjelezni, és nem csak velük menni azért, mert jaj de jó belesimulni a tömegbe.