Ezen a héten a kohénok, azaz a papok öltözékéről olvasunk. Ezek közül is kiemelkedik az, amit a kohén gadol, a főpap viselt: a mellvért, a chosen mispát. De hogyan érdemelte ki azt, hogy ő viselhesse ezt az ékességet? Az Örökkévaló rendelte el, hogy viselje – ugyanakkor a Talmudban Rav Malaj ennél mélyebb összefüggést lát.
Rav Malaj tanítása a Talmudban
A Sábát traktátus 139. oldalán található egy szugja, amelyben Rav Malaj – egyébként ritkán idézett rabbi – több mondást fűz egybe. A Talmudra jellemző szerkesztési logika szerint, ha egy rabbit egyszer már megemlítenek, az összes tanítását egyszerre hozzák. A magyarázók pedig igyekeznek megtalálni a belső kapcsolatot e mondások között.
Az első mondás a bírói ítélet elferdítéséről szól. Ezt követi az a tanítás, amely a mi témánkhoz vezet: a Tóra idézi a kivonulás történetét, amelyben Mózes vonakodott elfogadni az Örökkévaló megbízatását. Rav Malaj azt mondja: azért lett a chosen mispát a szívén, mert a szívében örvendezett.
Mózes ellenvetése és az Áron öröme
Mózes több kifogást is felhozott az előtt, hogy elfogadja a küldetést. Az egyik, Rási magyarázata szerint, az volt, hogy Áron, a bátyja korábban már prófétált, végig ott volt a néppel Egyiptomban, míg Mózes a Fáraó udvarában nőtt fel. Ha most Mózes kapja a vezető szerepet, megsértheti Áront, akitől ez a lehetőség elvétetik.
Az Örökkévaló erre azt válaszolja Mózesnek
„Látni fog téged, és örvendezni fog a szívében.”
Ez a tökéletes ellentéte az irigységnek: az igazi öröm az, ha a másiknak is sikerül – nem az, hogy miért sikerül neked, ha nekem nem.
Rási magyarázata szerint Áron egyébként már korábban is prófétált: Ezékiel könyvének egy passzusát a midrás az Áronhoz köti, amelyben az Örökkévaló még Egyiptomban figyelmezteti a népet a bálványimádásra. Mózes tehát attól tartott, hogy elveszi a testvére elől a lehetőséget – de az Örökkévaló megnyugtatta: Áron valóban, tiszta szívből fog örülni.
Az irigység, mint a világ alapjait rengető erő
A Pirké Ávot tanítja:
az irigység, a vágy és a dicsőség utáni hajszolás „kiviszik az embert a világból.”
Sokáig érdemes elgondolkodni azon, mit jelent ez a kifejezés. Minden rossz tulajdonság romboló, de nem mindegyik képes arra, hogy kiszakítsa a sarkaiból a világot. Ez a három viszont igen – ezek állnak a háborúk, az elnyomás, az erőszak és a bűnözés hátterében. Az Orchot Cádikim könyvben hosszú listát találunk az emberi tulajdonságokról, de ezek közül csak ez a három rendelkezik ilyen elemi, a világot alapjaiban megrendítő erővel.
Éppen ezért rendkívül jelentős, hogy Áron pontosan ennek az antitézise: ő az irigység tökéletes ellentéte. És ő lesz a kohén gadol, ő viseli a chosen mispátot.
A magyarázók értelmezései
Rási az összefüggést egyszerűen és szépen fogalmazza meg: mivel a szívében örvendezett, a szívére kapta a chosen mispátot. Ehhez kapcsolja az Ezékiel-próféciát: „Nemde felfedtem magam atyád házának?”
A Maharsá (Chidusé Ágádot) egy mélyebb filológiai megfigyeléssel él. A „belibó” – „a szívében” – szó fölöslegesnek tűnik. Ha valaki azt mondja, hogy „látlak, és örülök neked”, miért kell hozzátenni, hogy „a szívemben”? Ez a szó mégis ott van, és tanulságot hordoz: Áron nem felszínesen örült, hanem valóban, a szívének legmélyéből. Az Örökkévaló megvizsgálja a szíveket, és látta, hogy Áron tényleg örült – nem volt benne képmutatás. A Maharsá konklúziója: „Az a szív, amelyik örvendezett a testvérének nagyságán, az viselheti a hósem mispátot.”
Ben Jehojádá, a bagdadi főrabbi, a gemátria módszerével közelít. A „lev” (szív) szó betűit – lámed és bét – „kinyitva”, belső betűiket nézve a „tamid” (mindig) szót fedezi fel bennük. Ez azt jelenti: Áron öröme állandó volt, nem csak alkalomszerű. Ehhez kapcsolja a Tóra szavait: „Hordozza Izrael fiainak ítéletét a szívén mindig.” A hósem mispát viselése tehát szintén állandó, tamid jellegű.
A kettős összefüggés
Rav Malaj tehát dupla szállal kötötte össze Áront és a hósem mispátot. Az első szál: a szívében örült, és a szívén viseli. A második szál: mindig örült – tamid –, és mindig viseli – tamid. Ben Jehojádá megmutatja, hogy ez a „tamid” rejtve benne is van a „lev” szóban – és ez a két szál egymással is összefonódik.