A tanítás időzítése különleges: vasárnap este gyújtjuk az első hanuka gyertyát, így a szombat reggeli ima után zenével és tanulással készülünk az ünnepre. József története részletesen szerepel a Tórában, de a hanuka közeledtével kissé háttérbe szorul, mivel több figyelem jut az ünnepre.
József szerepe a Mózes első könyvében
A Mózes első könyve az ősatyák – Ábrahám, Izsák és Jákob – történetét meséli el. Ábrahámról és Izsákról kevesebb szó esik, Jákobról már több, de József esetében felmerül a kérdés: vajon van-e valaki, akiről többet beszél a Tóra? A válasz valószínűleg nem – József története világrekord mennyiségű részletességgel van elmesélve.
Ez különösen érdekes, mivel József végül „kiesik a pixisből”: a babilóniai fogság során eltűnik, a tíz törzs, köztük Efraim és Menase, megszűnik létezni. A Rabbi Akiva vita is felmerül ezzel kapcsolatban: míg a próféták szerint a tíz elveszett törzs visszatér, Rabbi Akiva azt állítja, hogy nem – ami furcsa, hiszen egy rabbinak elvileg nincs joga ellentmondani a prófétáknak.
József sikere és áldása
József mindenhol sikeres volt, bár nem hagyományos értelemben: börtönből börtönbe jutott, rabszolga lett, gödörbe vetették, testvérei megfosztották mindenétől. Mégis, bárhol volt, sikeres lett. A bölcsek szerint még a kígyókat és skorpiókat is meggyőzte a gödör mélyén.
A tanítás szerint minden, ami Jákobbal megtörtént, az József esetében is megvalósult, mintegy 10-20 összefüggésben. Míg Jákob ellopta az áldást abban a reményben, hogy az óriási dolgokat ér – de nem világos pontosan mit ért vele -, József esetében ez az áldás valóban megvalósult. Bármihez nyúlt, arany lett belőle. Potifár mindent rábízott, később a börtönőr is. József mindenből varázsolni tudott, folyamatosan áldás kísérte a kezét, és végül ez beérett: rájöttek, hogy az egész országot neki kellene vezetnie.
József és a Tóra szerkezete
Ha József csak Jákob kiterjesztése vagy történetének lekerekítése, akkor válaszolva van valamennyire a kérdésre, hogy miért beszélünk róla annyit. De még ez sem magyarázza teljesen, hogy miért ő van a főszerepben és nem Jákob. Ez egyfajta virtuális valóság.
József volt az oka annak, hogy lemegyünk Egyiptomba, és az egész Mózes-történet azzal kezdődik, hogy feljövünk Egyiptomból. Le kellett menni, hogy följöhessünk, és meg kellett értenünk, miért mentünk le.
József és a Hanuka kapcsolata
Az illatos fűszerek története
Amikor József testvérei eladták rabszolgának, a Tóra részletesen leírja, mit szállítottak a kereskedők: „Betették a Józsefet a gödörbe, majd leültek egy kis ebédelni. Felemelték szemeiket és láttak mindenféle dolgokat” – különféle illatos fűszereket vittek Egyiptomba.
Ráši felteszi a kérdést: „Kit érdekel, hogy mit visznek, miért hirdeti ki a Szentírás a rakományokat?” A válasz: „Azért, hogy tudassa az igazak jutalmát. Általában ők szoktak vinni mindenféle problémás dolgokat, kátrányt, meg ilyesmit, amiknek nem kellemes az illatuk. És a József mit kapott? Finom, illatos, csodálatos, prémium fűszereket! Hogy ne legyen ártalmas számára a kellemetlen szag!”
Ez különösen ironikus, hiszen éppen rabszolgának adják el Józsefet. Eddig ő volt a világ királya, a legszuperebb testvér, gyönyörű szép köntösben, most meg rabszolga lesz. De ő egy igaz ember, úgyhogy az Örökkévaló küld hozzá egy kis fűszereket.
A hanuka párhuzam
Chaim Shmuelevitz rabbi magyarázata szerint ez a hanuka történetére utal. A hanukánál is az olajcsodát ünnepeljük – hogy a kicsi olaj sokáig égett. De ki érdekli a kicsi olaj, amikor az ellenség háborúzik ellenünk, teljesen ki akarták irtani a népünket és tiltották a Tóra tartását? Masszív problémák voltak.
Ez az isteni üzenet lényege. Van nyilvánvaló csoda és nem nyilvánvaló csoda. Az olajcsoda nyilvánvaló csoda, az illatos fűszerek kevésbé nyilvánvalóak – működnek a természet rendjével együtt is, hogy a kereskedők illatos fűszereket hoztak. De a valószínűsége, hogy pont ilyet találnak be, és hogy ez pont ekkor történik – ez az üzenet: „Veled vagyok, ne félj! Igaz, hogy baj van, igaz, hogy rossz helyzet, de az Örökkévaló ott van veled, segít, melletted van, akkor is, ha nem látszik.”
A hanuka is hasonló: abszolút nagy bajok voltak, de közben az Örökkévaló azt üzente: „Ne féljetek, mert itt vagyok veletek. Szeretlek titeket és vigyázok rátok!”
Hanuka törvények és szokások
A gyertyagyújtás helye
Sokféle kombináció létezik: van az asztalon, az ablakban és a bejáratnál való gyújtás. A kérdés mindig az, hogy amit a legtöbben látnak a legjobban, melyik az.
Az asztalon való gyújtás előnye, hogy mi nagyon-nagyon látjuk, magunknak nagyon hirdetjük és magunknak is lehet hirdetni a csodát. Ez a logikája annak, ha az asztalnál gyújtunk.
Gyújtás a zsinagógában
A zsinagógában nem az ablaknál gyújtunk, holott az kifejezetten nyílik az utcára, és ott tök jól lehetne mgyújtani. De a zsinagógában a zsinagógának gyújtunk, az ott imádkozóknak gyújtunk.
A Sulchán Áruch szerint a hanukiát a zsinagógában az Áron Hákódestől jobbra, a déli oldalon kell elhelyezni. Ez azért van, mert a szentélyben ott volt a menóra, és a hanukia is a menórára emlékeztet, még ha nincs is annyi ága.
Érdekes megjegyzés: nem szabad duplikálni a menórát, nem szabad még egy ugyanolyat csinálni, mint az eredeti menóra volt. A hanukia két okból nyolc plusz egy ágú: egyrészt nyolc napig tartott a hanuka, másrészt így nem duplikáljuk a menórát.
A csoda hirdetése (Pirszume Niszá)
Bár logikus lenne az ablakba tenni a hanukiát a csoda hirdetése (Pirsume Niszá) céljából, érdekes módon a zsinagógai szokásnak ez nem része. Otthon gyújtunk az ablaknál, a zsinagógában pedig az ott imádkozóknak.
Jehuda és Támár története
A történet alapjai
A József történetét megszakítja Jehuda és Támár esete. Ez olyan netces (kényes) rész, hogy egyes héber-magyar fordításokban, például a humásban, nem is fordították le.
Jehuda feleségül vett valakit, akit a szöveg kánaáninak nevez, bár a Talmud szerint ez nem lehetett igazi kánaáni, hiszen Ábrahám óvakodott a kánaáni néptől. A „kánaáni” jelenthet kereskedőt is, tehát valószínűleg inkább kereskedő volt, nem kánaánita.
Jehudának voltak gyerekei, akik valami rosszat cselekedtek. Támár, aki Jehuda menye volt, megözvegyült. Jehuda azt ígérte, hogy majd hozzáadja fiát, de végül nem adta. Később Jehuda is megözvegyült.
A három zálog
Támár álcázta magát, úgy tett, mintha parázna asszony lenne. Amikor Jehuda zálogatni akart valamit, Támár kérte: „Pecsétted, zsinórod és botod, amely a kezedben van.”
Ha ma játszódna a történet, bankártya vagy személyigazolvány, útlevél lenne a zálog. A kérdés: mennyire volt Jehuda bajban pecsét, zsinór és bot nélkül? Zálognak csak olyasmit érdemes adni, amitől nagy bajba van az ember, ha nem kapja vissza. Három hónapig kellett mellőznie ezeket az értéktárgyakat.
Amikor kiderült, hogy Támár terhes, Jehuda azt mondta, hogy paráználkodott, égessék meg. Akkor Támár előhozta a zálogokat: „Attól a férfitől van, aki ezeket a tárgyakat birtokolja.” Jehuda felismerte őket. A történet happy enddel végződik: jó gyerekek jöttek tőlük, és sokszor unokával később lett belőlük Dávid király.
A három zálog szimbolikája és hanuka kapcsolata
A három zálognak különleges jelentősége van:
1. A pecsét (Chótám) A hanuka történetben a főpap pecsétjével volt lezárva az olajoskorsó. Ez a pecsét a törvényhozás szimbóluma – aki törvényt hoz, az pecséttel írja alá.
2. A zsinór/szál (Petil) Két magyarázat is létezik:
-
A Talmud szerint ez a cicisztre emlékeztet, amit azért viselünk, hogy „ne paráználkodjatok szemetekkel után, szívetek után”
-
A másik magyarázat szerint ez a kanócra utal, amit a hanukánál meggyújtunk – az is petil, szál
3. A bot/pálca (Máté) A hanukánál a kóhén törzs átvette az irányítást, átvette a jogart a Jehuda törzsétől. „Ne távozzon a jogar Jehudától” – de a hanuka történetben igenis eltávozik. A máté az uralkodó pálcája, jogara.
További magyarázatok
A Netzív magyarázata szerint ez a három dolog három nagyszerű szint szimbóluma: a törvényhozás, az egyedüli maradás az Örökkévaló félelmében, és az uralkodás. Ez a királynak három dolga: törvényhozás, uralkodás/irányítás, és a magánélet.
A Rásbám szerint pont ezeket a tárgyakat lehetett könnyen mozgatni – nem adhatta volna a ruháját, mert ruha nélkül ment volna haza.
Egy hosszabb Kli Jákár magyarázat szerint ez üzenet volt Jehudának, hogy a cselekedet nem volt teljesen kóser:
-
A pecsét: „A körülmetélésnek a jelképe, amit a testedbe pecsételtek, arra kellett volna vigyáznod”
-
A zsinór: utalás arra, amire vigyáznia kellett volna
-
A bot: „Bot az az irányítás botja, hogy őnek irányítónak kellett volna lenni, és vigyáznia kellett volna, hogy egy irányító, egy vezető legyen becsületes és erkölcsös. A király meg van parancsolva, ne legyen túl sok felesége, és ne paráznákkal járjon az Izrael királya”
A történet gyakorlatilag nem igényelte volna ennek a három zálognak az említését a megértéshez, de a Tóra utalás szintjén a három szimbólumot a prófétákhoz kapcsolja.