Sávuot ünnepén elterjedt szokás a zsinagóga feldíszítése növényekkel. A Remó megemlíti ezt a szokást, és a Misna Brura is foglalkozik vele. A Misna Brura a Vilnai Gaon nevében egy figyelemre méltó állásfoglalást idéz — fontos azonban pontosan megérteni, hogy mire is vonatkozik ez az állásfoglalás.
A Misna Brura forrásszövege egyértelműen kimondja: „Szoktak állítani fákat a zsinagógában és a házakban, annak emlékére, hogy a Misnában úgy áll: Sávuotkor ítélet születik a gyümölcsfákra.” A vilnai Gaon ezt a szokást — tehát a fák állítását — törölte, azzal az indokkal, hogy ez a népek szokása (chukot ha-gojim), utalva arra, hogy más népek is állítanak fát a saját ünnepükön.
Érdemes megjegyezni, hogy a szövegben benne van egy fintor: „ez a népek szokása most” — ami azt sugallja, hogy az eredeti zsidó szokást talán a nem zsidó népek vették át, de ettől függetlenül a Vilnai Gaon le is tett a dologról.
A magyarázatok szépsége
A zsidó hagyományban mindennek megvan a szép magyarázata:
- A virágokra: A Szináj-hegy kopár volt, de az Örökkévaló megjelenésekor kivirágzott — ezt idézik fel a virágok.
- A fákra: A Misnában az áll, hogy Sávuotkor az Örökkévaló ítéletet tart a gyümölcsfák felett — ezért állítottak gyümölcsfát is.
Mit mond a Vilnai Gaon valójában?
A Remó a virágokról szól: azt mondja, díszítsük fel a zsinagógát, és ott meg is állt. A virágok díszítése kapcsán a Misna Brura nem említi, hogy hagyjuk el. A Vilnai Gaon a fákra mondta, hogy ne csináljuk — a virágdíszítés ellen nem emelt szót.
Így a halachikus döntés (poskim) szerint: a virágdísz megmaradhat, a fa állítása ellenjavallott.
Ez utóbbi összefüggésbe hozható a karácsonyfával — a fák állításának szokása ugyanis hasonlóságot mutat más vallások egy bizonyos ünnepének szokásaival. Ami a tyúk-tojás kérdést illeti — ki kitől vette át — ezt történelmi távlatból nem lehet minden kétséget kizáróan megállapítani.
Megjegyzendő továbbá, hogy a Tórában szerepel a tilalom:
„Ne ültess fát az oltár mellé.” (Mózes 5., 16:21)
Ez elvileg logikusan vonatkoztatható lenne a zsinagógára is, mint a mikdas meat (kis szentélyre), de a halachikus irodalom ezt a szempontot nem hozta fel érvként — az chukot ha-gojim elvet alkalmazták.
A kohéni áldás
Az áldás szövege
Az Örökkévaló áldjon meg és őrizzen meg téged.
Világítsa feléd az arcát, és adjon neked chént (kedvességet/kegyet).
Emelje feléd az arcát, és adjon neked békét.
A chén fogalma
A chén az egyik legnehezebben lefordítható héber szó. Összefüggésbe hozható a Mózes születésének elbeszélésével: amikor a fáraó lánya kinyitotta a kosarat, a Tóra azt írja: „Látta, hogy jó.” Ez a „látta, hogy jó” visszautal a teremtés történetére — „Lőn fény, és látta az Úr, hogy ez jó” — így a chén a fény kódszava. A Midrás szerint fény áradt Mózesből. A chén tehát kegy, vonzerő, az a minőség, amelynek révén az ember kedveltté válik mások szemében.
Az áldás szerkezete és mélysége
Az áldás első pillantásra általánosnak tűnhet — elvont, nehezen megragadható tartalmakkal. Ha azonban megfordítjuk az érmét, két oldalt látunk:
Az absztraktabb, nehezebb oldal:
- „Áldjon meg” — sokféle jót jelenthet
- „Világítsa feléd az arcát” — szimbolikus, elvont kép
- „Emelje feléd az arcát” — mi a különbség az előzőhöz képest?
A konkrétabb, érthetőbb oldal:
- „Őrizzen meg” — épségben maradjak, ne érjen inzultus
- „Adjon neked chént” — ne csak én legyek jól, hanem mások is szeressenek
- „Adjon neked békét (sálom)” — hagyjanak békén
A három alaperő
Az áldás párhuzamba állítható a három kabbalisztikus alaperővel (cheszed, gevurá, tiferet):
- Gevurá (erő): „Őrizzen meg” — védelmet jelent, az ellenséges erők visszaverését.
- Chesed (jóság/szeretet): A chén — pozitivitás, a mások általi szeretettség ereje.
- Tiferet (harmónia/béke): A sálom — az összehangolás, a béke ereje.
Az áldás és az antiszemitizmus
Az áldás a zsidó nép számára különösen aktuális oltalmat is jelent:
- „Őrizzen meg” — védelmet a fizikai inzultusokkal, incidensekkel szemben.
- „Adjon neked chént„ — hogy szeressenek, ne gyűlöljenek.
- „Adjon neked békét” — hogy hagyjanak békén.
Így ez az áldás egyfajta védőoltásként is értelmezhető a galut (szétszóratás) nehézségeivel szemben.
A gyerekek áldása
Fiúk áldása
A fiúknak mondott áldás a Tórán alapul: „Tegyen téged Isten olyanná, mint Efraimot és Menasét.” Ez Jákob szavaira megy vissza, amelyeket a Vajéchi tórai szakaszban találunk.
Lányok áldása
A lányoknak mondott hagyományos áldás — „Tegyen téged Isten olyanná, mint Sárát, Rebekát, Ráchelt és Leát” — a Tórában nem szerepel szó szerint. Ezzel szemben a Rut könyvében egy stabil, írásban is szereplő szöveg található: amikor Rutot megáldják, azt mondják:
„Tegye az Örökkévaló ezt a hölgyet olyanná, mint Ráchelt és Leát, akik ketten felépítették Izrael házát.” (4:11)
Ez a formula a Tanachban gyökerezik, és erős bibliai alapot ad a lányok áldásához.