Jitró tanácsa – „Időmenedzsment” a Tórában
A munka delegálása
Az időmenedzsment ténylegesen megjelenik a Tórában, amit a múlt héten olvastunk. Jitró látta, hogy Mózesnek nagyon sok ideje és energiája a bíráskodással elmegy, és azt tanácsolta neki, hogy szervezze ki ezt a feladatot.
A bírák követelményei
Jitró konkrét követelményeket állított fel a bírák kiválasztásához:
- Isten félő embereket
- Hatalmas embereket
- Az igazság embereit
- Akik gyűlölik a megvesztegetést
Ezeket kellett tenni ezerek fejévé, százak fejévé, ötvenek fejévé és tizek fejévé. Ha egymillióan voltak, akkor minden tizedik legalább ilyen minősítést kapott, tehát az egymillió emberből legalább százezer, de inkább több, mint százezer ember megfelelt mindezeknek a négy dolognak.
A zsidókról nem szabad rosszat mondani
Ez egy emlékeztető arra, hogy nem szabad rosszat mondani a zsidókról. Sokan említik az aranyborjú imádatát, az Egyiptomba való visszavágyakozást, a fürj utáni vágyat, vagy a mannára való panaszkodást. Nem szabad a negatívat hangsúlyozni.
Egy nagyon fontos lecke: ha panaszkodunk, hogy miért van antiszemitizmus, a válasz az, hogy azért van, mert ha mi magunk nem vagyunk filoszemiták, ha mi rosszat mondunk a zsidókról, akkor mit várunk a Teremtőtől? Akkor miért fékezné meg az antiszemitizmust, ha mi sem mondunk jót?
Azt kell mondani, hogy nagyon jó, hogy Mózes nagy cadikok között találta meg a bírákat Jitró tanácsára.
Rási magyarázata a munka időtartamáról
A szöveg szerinti értelmezés
A szöveg azt mondja: „reggeltől estig ült és bírálta a népet”. Rási kérdezi: „Lehetséges így mondani?”
Rási értelmezése
Rási magyarázata szerint nem úgy kell értenünk, hogy szó szerint egész nap dolgozott. Minden bíró, aki igaz ügyet bírál valójában, akár csak egyetlen egy pillanatig is, azt úgy számítja neki az írás, mintha egész nap a Tórával foglalkozott volna. És a teremtés művében az Örökkévalónak a társává válna.
A modern munkakultúrára vonatkoztatva
Ez egy nagyon egyszerű és lelkesítő üzenet, ami validitást és legitimitást ad annak, amit mostanság mondanak az emberek. Például létezik a „négy napos munkahét” vagy „két órás munkanap” koncepciója. A Google-nél is játszanak a dolgozók, csocsóznak, hogy lelkesek legyenek és gyorsan elvégezzék a munkájukat.
Az Esszencializmus könyvben is ezt olvassuk: légy rajta túl egy pillanat alatt, és a nap hátralévő részét pedig töltsd valami értelmesebbel. Ez nem az ördögtől való gondolat.
A munka természete – áldás vagy átok?
Az időgépes történet
Egy rabbi mesélt arról: mi lenne, ha valaki időgéppel jönne vissza a múltból? A múltbeli ember megkérdezné:
- „Honnan van kenyeretek?” – „A boltból.”
- „Vizetek honnan van?” – „Kinyitjuk a csapot és folyik.”
- „Fényetek honnan van?” – „Megnyomjuk a gombot és világít.”
„Akkor mit csináltok egész nap?” – „Szenvedünk. Keményen dolgozunk.”
A Kidusin traktátus tanítása
A Kidusin traktátus végén mondja a Misna: a madarak az égben nem látjuk, hogy nagyon sokat dolgoznának, de mindig szereznek egy kis betevőfalatot. Mi pedig egy kicsit fontosabbak vagyunk, mint a madarak. (Ez a rész bekerült az Újszövetségbe is, a hegyi beszéd idézi ezt.)
Ez a bűneink miatt van, mert amikor az ember kiűzetett az édenkertből, az édenkertben minden megvolt, nem kellett dolgozni. Amikor kiűzöttünk onnan, akkor kellett dolgozni.
A munka értelmezése
A munkát nem nevezhetjuk egyszerűen átoknak. De azt mondhatjuk, hogy egyrészt a munka olyan értelemben áldás, hogy nem enged minket vétkezni. Másrészt fel kell nőni odáig, hogy az ember a szabadsággal tudjon mit kezdeni.
Ha tényleg odáig eljutunk a szellemi fejlődésben, ha azt látja a Teremtő, hogy tényleg rendes ember értelmes dologra fogja használni az idejét, akkor felszabadítja a munka átkától. Néhány ember ezt ki tudja érdemelni, és akkor tényleg tud azzal foglalkozni, ami igazán számít és igazán fontos a fejlődésben.
A hazugságról – „Távol légy a hazugbeszédtől”
A parancsolat megjelenése
Ezzel áttérünk a „távol légy a hazug beszédtől” témára, amit a mostani hetiszakasz ír, sőt kiderült, hogy a Kedosim hetiszakaszban is szerepel.
Költői megfogalmazás
Ez egy költői megfogalmazás, amit egyesek szigorúbban, mások könnyebben értenek:
- Szigorúbban értve: legyél tőle távol, még csak a közelébe sem menj, messziről kerüld el
- Könnyebben értve: figyelembe véve, hogy több helyen áll, hogy a béke kedvéért módosítunk (nem mondhatjuk, hogy hazudunk, de módosítunk a béke kedvéért)
A Kedosim hetiszakaszban így áll: „Ne lopjatok és ne hazudjatok!” Ez explicit: ne hazudj. A Tóra kétszer mondja feketén-fehéren, hogy ne hazudj.
A Talmud értelmezése
Mi mondja a Talmud?
Ha végignézzük az összes talmudi kapcsolatot akár ennek a mondatnak, akár annak a mondatnak, meglepő eredményt kapunk: egyik sem mondja azt, hogy ne hazudj.
Rási magyarázata
Rási a Vájikrában így magyarázza: „Aki esküt tesz hazugságra, az fizessen.”
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ez a mondat azért kell, hogy megtiltsa azt, hogy hazug esküt tegyen, ami letagadja a pénzt. Azt, hogy hazudjon – például hogy van 5 milliárd forintja a bankban és 8 villája -, ezt nem tiltja.
A két parancsolat megkülönböztetése
Az előző parancsolat („távol légy a hazug beszédtől”) mindig a Bét Dinben (bíróságon) értelmezik: a Bét Dinben ne csinálj olyat sem, ami közelít hozzá. Itt csak eskü, csak pénzletagadás, csak pénzlopás. Mi van, ha nincs semmilyen pénzügyi következménye? A Talmud vizsgálata alapján úgy látszik, hogy nincs ilyen tilalom.
A 613 parancsolat számlálása
A későbbi rabbik vitája
A Talmud után élt rabbik megszámolják a parancsolatokat. Tudjuk, hogy 613 parancsolat van. A Talmud ezt a számot különféle betűk számösszegei alapján kiszámolja, de nincs listázva.
A vitatott álláspont
Vannak olyan rabbik ezek közül a 613-at számolók közül, akik azt mondják, hogy igen, nem szabad hazudni. Ide van írva: „ne hazudj!”
Természetesen ezek a rabbik számon vannak kérve a későbbi kollégáik által, hogy ezt mégis hogyan állíthatják. Nincs olyan joguk ahhoz, hogy egy törvényt a Tórából tanuljanak ki. A Talmud az, ami a törvényeket a Tórából kitanulja, te a Talmudból tanulod.
A Rishoinim és Achronim szerepe
A Talmudot értelmezik a Rishoinimok. Amit a Talmudban nem döntöttek el, arról a Rishoinimok vitatkoznak, mert a Rishoinimok nem döntenek. Az Achronim igen. Mindig marad szabad terület, nekünk is mindig marad, ahol tudunk még újat alkotni, mert a Tóra végtelen.
De az, hogy azt mondani, amikor a Talmud már értelmezett valamit, hogy ez nem azt jelenti – ez off limits.
Jerucham Fischel Perlow álláspontja
Jerucham Fischel Perlow (1846-1934) lengyel halahista rabbi, akit leginkább azért ismerünk, mert Rav Szaadja Gaon 613-as listáját kommentálta. A Necivnek volt egy fő tanítványa.
A kérdés felvetése
Azt kérdezi: „Vajon tilalmas-e a Tórából az, hogy beszéljek dolgokat, amik nem igazak? Hogy ez egy tórai tilalom-e?”
„Miért ez egy újdonság, hogy nem szabad azért hazudni, hogy az ember mentesüljön egy esküről, ha ezáltal nem okoz semmiféle bírósági ügynek egy furcsa végkimenetét?”
Úgy tűnik – finoman fogalmaz -, hogy ennek a kérdésnek az erejéből be lehet bizonyítani a tórai tilalmat. Érdekes, hogy 19. század vége, 20. század eleji rabbi esetében fogalmazódott meg először ilyen expliciten ez a kérdés. Korábban ezt a kérdést ilyen expliciten nem fogalmazták meg.
A Chofec Chaim álláspontja
A Chofec Chaim mutat egy érdekes dolgot a Sanhedrin traktátus 103. oldalán : ez a bizonyos négyféle csoport, akik nem fogadják az Örökkévaló fényét, jelenlétét, Sechináját.
Egyik csoport: a hazugok. És hoz is minden négyre egy paszukot (bibliai verset).
A négy csoport
- Kasz lécim – a gúnyolódók csoportja
- Kasz sakrónim – a hazudozók csoportja
- Kasz hanéfim – a hízelgők csoportja
- Kasz meszápré lason hara – a láson hara mondók csoportja
A láson haráról elég jó paszukjaink vannak, például a mostani hetiszakaszban, például a mostani újság második cikkében. A többiről így nincsenek jó paszukjaink. Hóseát, zsoltárokat, Jóbot hoz – olyan nem tórai forrásokat.
Összegzés – A meta-halahikus megfontolás
Világos, hogy nem úgy működik az életünk, hogy amit a Tóra megenged, azt csináljuk, amit megtilt, azt nem, hanem van ilyen meta-halahikus megfontolás is, és a Chofec Chaim ide sorolja a hazugságot.
Ez valahol „félútra” teszi a kérdést: nem mondjuk azt, hogy explicit tórai tilalom, hogy megszegsz, de azt mondjuk, hogy muszár szempontból, hogy nem erről van szó. A „kasz sakránim” (hazugok csoportja) valószínűleg nem az, aki adott esetben néha-néha füllent a béke kedvéért. Valószínűleg ez a „hazudozók”-nak lehetne fordítani – azokról van szó, akik rendszeresen, habitusszerűen hazudnak.