A szombati haftará arról szólt, hogy Dávid király hazahozza az elrabolt frigyládát, és elhatározza, hogy szentélyt épít. Nátán prófétával tanácskozik erről, és ugyanitt szerepel a történet egy híres jelenete: Dávid tánca.
Dávid tánca és Michal kritikája
A szöveg leírja, hogy Dávid teljes erejéből táncolt, és len éfodot viselt. Ezt követően Michal, Saul lánya kiment eléje, és szemére vetette viselkedését. Szavainak lényege szerint Izrael királya szégyenletesen fedte fel magát a szolgák szolgálónői előtt, „ahogyan fel szoktak fedetni egyesek az üresek közül” – a rék szó az ürest, a semmirevalót jelenti.
Dávid válaszában felidézi, hogy az Örökkévaló őt választotta, nem Michal apját. Végül kijelenti:
„még ennél is sokkal jobban meg fogom vetni saját magamat, és megvetett leszek a magam szemében – és azok által, akiket említettél, szolgálónők által, leszek megtisztelve.”
A szöveg zárása szerint Michalnak nem lett gyereke haláláig, ami általánosan büntetésként értelmeződik azért, mert Dávidot így kritizálta.
A magyarázat nehézsége: miért büntették Michalt?
A tanítás egyik visszatérő kérdése, hogy miért volt Michal büntetése ilyen súlyos, hiszen látszólag teljesen igaza volt. Dávid válasza sem teljesen egyértelmű elsőre.
A Jeruzsálmi Talmud kétszer is foglalkozik ezzel a jelenettel. Az egyik hagyomány szerint Michalnak volt egy Eglá (borjú) nevű felesége Dávidnak. A Talmud szerint ez valójában Michál, aki azt a büntetést kapta, hogy „olyan hangot adott, mint egy borjú, és meghalt”.
Pirké Ávot és a párduc-hasonlat
Az egyik magyarázat a Pirké Ávot (5:20) tanítására támaszkodik, amelyben Jehuda ben Téma azt mondja:
„Légy olyan pimasz, mint a párduc, könnyű, mint a sas, szaladni, mint a szarvas, erős, mint az oroszlán – mennyei atyád kívánságát teljesíteni.”
Az ebből levont következtetés: ha gúnyolódnak rajtad, nem kell törődni azzal, ha az Örökkévaló akaratát cselekszed. Dávid tánca micva volt, az Örökkévaló megtisztelése – ezért volt helyes cselekvés, még ha mások szemében furcsa is volt.
A Chida magyarázata
A Chida (Haim Jószef Dávid Azulaj) rámutat egy érdekes forrásra: ha egy király lemond a saját tiszteletéről, az általában nem bocsátható meg – a király méltóságáról nem mondhat le önként. A rabbira azonban ez nem igaz. Dávid rabbiként tekinthetett önmagára (hiszen Tóratudós volt), Michal viszont királyként tekintette őt.
A Chida azonban megkülönbözteti Dávid esetét Saul esetétől. Sault kívülről piszkálták, gúnyolták, Dávid esetében azonban ő maga döntött úgy, hogy megveti saját magát az Örökkévaló iránti tiszteletből. Ez a belülről jövő, tudatos alázat más természetű. Michal – aki Saul lánya volt – tudta, hogy apját hasonlóképpen bántották, és érzékeny volt erre a kérdésre. Ezért lett annyira ideges, hogy Dávid „miért nem viselkedik királyként, miért úgy viselkedik, mint egy civil.”
A végkövetkeztetés: Dávid azért cselekedett helyesen, mert tánca „az Örökkévaló tiszteletére” (likvod Hasém) történt – nem királyi méltóságáról mondott le, hanem az Örökkévaló előtt tette kicsivé magát. Erre mondta: „én magamat még megvetettebbé teszem.”
Szombati főzés: bisul achar bisul
A tanítás második témája a szombati főzési tilalom egyik részletkérdése: a főzés utáni főzés (bisul achar bisul) szabálya.
Az alapelv: amit egyszer már megfőztek, azt szombaton nem lehet újra megfőzni – de melegíteni szabad. Ha egy ételnek leve van, az más elbírálás alá eshet; ha száraz és teljesen megfőtt, akkor forró vízbe mártani is szabad szombaton.
A Rambam álláspontja
A Sulchán Áruch ezt a szabályt részletesen tárgyalja, de a tanítás felhívja a figyelmet arra, hogy a Sulchán Áruch előtt ott van a Talmud és a Rambam (Maimonidész). A Rambamnál a szabály nem egészen ugyanígy szerepel: ha valamit tűzön főzöl, ami már meg volt főzve, és az nem szorul további főzésre, akkor az mentesül a tilalom alól. Fontos megjegyzés, hogy a Rambam nem említ különbséget a folyékony és a szilárd ételek között – a Sulchán Áruch ezt az árnyalatot emeli ki külön, és a Rambán szintén úgy értelmezi, hogy folyadékban sincs bisul achar bisul.
Az alapkérdés: miért különbözik a folyékony és a szilárd?
A tanítás szerint ezt az alapkérdést viszonylag későn kezdték el részletesen tárgyalni. A Misna Berura magyarázata szerint a különbség lényege a látható változás: a szilárd ételeknél – például a rizsnél vagy a lencsefözeléknél – kívülről is látható a különbség a főzés előtti és utáni állapot között. A folyadéknál viszont – például víznél – hidegen és melegen ugyanolyannak tűnik, nem látszik rajta a változás. Ez a megkülönböztetés adja az elvi alapját annak, hogy a folyadékok másképp viselkednek a bisul achar bisul szabálya szempontjából.
A legközelebbi alkalommal ezt a témát bővebben tárgyaljuk.