A ma esti és holnapi imakönyvünk hatvan oldalas gyűjtemény – ez már a rövidített változat. Az Échá, vagyis a Siralmak könyve öt fejezetből áll, ebből jellemzően semmit nem hagyunk ki. Emellett az askenázi hagyomány szerint negyvenöt kina létezik, amelyeket Tisá BeÁv reggelén mondunk el, de nem mindegyiket mindenhol – vannak köztük népszerűbbek és ritkábban mondottak.
Van köztük egy különleges is, amelyet Rav Simon Schwab írt a vészkorszak áldozatainak emlékére. Az utolsó kina az Eli Cion, amelynek dallamát mindenki ismeri, aki valaha járt a három gyászos hét péntek esti imáin – ilyenkor ugyanezen a dallamon énekeljük a Lechá Dodit.
Tisá BeÁv jellege és a négy böjt
Semmi sem véletlen: mind az első, mind a második Szentély pontosan ezen a napon pusztult el, és a hagyomány szerint a kémek bűne is ekkor történt – éppen azért, mert az akkori sírás ok nélküli sírás volt. Az Örökkévaló ezért mondta: most adok nektek valódi okot a sírásra. A bölcsek szerint ez egy olyan nap, amely alkalmas a sírásra – innen ered böjtünk és huszonöt órás gyászunk.
Mindössze négy közösségi böjtnapot vezettek be a bölcseink: Tamuz tizenhetedikét, Tévész tizedikét, Gedálja böjtjét és Eszter böjtjét. Gedálja böjtje azért érdekes, mert már a pusztulás után történt: a nép még kapott egy utolsó esélyt, hogy alávetve magát a birodalomnak vazallus államként megmaradjon, de fellázadt Gedálja ellen, és ezzel ez az esély is elveszett.
Tisá BeÁv különbözik a többi böjtnaptól: egésznapos a böjt, és délig csak alacsonyan ülhetünk, sőt, kényelmetlenebb ágyon alszunk.
Miért gyászolunk így?
A gyász lényege, hogy teret adjunk a veszteség feldolgozására. A süve, a hét napos gyász idején direkt eltiltjuk a gyászolót sok mindentől – még a Tóra-tanulástól is, mert az megörvendezteti a szívet, és nem szabad, hogy legyen egy menekülőútvonala. Szembe kell néznie a veszteséggel.
Tisá BeÁv azonban éppen az ellenkező probléma: itt nem a menekülés a nehézség, hanem az, hogy jól érezzük magunkat itt és most. Ez a nap arra való, hogy szembesüljünk a veszteség valódi érzésével, amely elől egyébként szívesen menekülnénk. Ezért nincs Tóra-tanulás, nincs evés – legalább ennyi törődést megérdemel a Szentély.
A bölcsek szerint mindenki, aki gyászolja Jeruzsálemet, érdemes lesz arra, hogy meglássa annak felépülését – mert aki valóban gyászol, az már most, ezen a napon kicsit átéli és meglátja, mi is volt az, amit elvesztettünk.
Az Egyiptomból és Jeruzsálemből való kivonulás
Van egy kina, amelyet ugyanazon a dallamon énekelnek, mint a „Böcészi Mimicrájim” kezdetű éneket – egy alef-bét akrosztichon, amely szembeállítja, milyen diadal volt kijönni Egyiptomból, és milyen gyászos volt kijönni Jeruzsálemből. Fordítottja ez a megszokott képnek, hiszen Egyiptom általában a szolgaság háza, Jeruzsálem pedig az, ahová vágyunk – itt mégis helyet cserél az öröm és a gyász. Az ének végül mégis optimista: egyszer majd visszatérünk Jeruzsálembe, és minden jó lesz.
Aszárá Hárugé Málchut és József eladása
Az Arzei HaLevanon rész a Tóra nagyjairól szól – azokról a bölcsekről, akiket a Római Birodalom végzett ki. Ez az Aszárá Hárugé Málchut, a tíz vértanú, akiknek emlékét is gyászoljuk ezen a napon. Bár nem egy időben éltek – ez költői szabadság –, a midrás a haláluk okát összekapcsolja Jákob tíz fiának bűnével, akik eladták Józsefet: a rómaiak számon kérték rajtuk, hogy Józsefet eladó testvérei sosem lakoltak ezért, ezért most tíz igaz embert büntetnek meg helyettük.
Ez persze abszurdum, hiszen a rómaiak aligha voltak kiemelkedő erkölcsi érzékűek – és éppen ez a midrás lényege. Nem az embereket, ez esetben a rómaiakat kell néznünk, hanem azt, aki mindezt irányítja: az Örökkévalót, aki mindent lát és mindent irányít, és aki elszámol mindezekkel a dolgokkal.
Az ok nélküli gyűlölet
A második Szentély a Szinát Chinám, az ok nélküli gyűlölet miatt pusztult el. De mi teszi valóban „ok nélkülivé” a gyűlöletet, ha annak, aki gyűlöl, mindig van rá valamilyen oka?
Az egyik magyarázat szerint a „chinám” szó „ingyenest” is jelent: a Szentély ok nélküli gyűlölet miatt pusztult el, ok nélküli szeretet viszont fel tudja építeni. Lehet, hogy van okunk a gyűlöletre, de arra már nincs okunk, hogy az olyan mértékű legyen, amely a Szentély pusztulásához vezet.
Egy másik olvasat szerint a „chinám” itt inkább „szabadot” jelent – szabadjára engedett gyűlöletet, amikor elengedjük a kontrollt.
Miért csak egy nap?
Minden fajta tragédiánkat ez az egy nap egyesíti magában, ezért mondunk ezen a napon ilyen sok kinát. Ez azért fontos, mert nem szeretnénk gyászos néppé válni – akiknek az identitása üldöztetési identitás, és nem pozitív identitás, azok lelkileg nagy bajban vannak. A bölcsek elismerték a gyász jogosságát, de csak egyetlen napot adtak neki.
Jósiás király gyászbeszéde
Az Échá negyedik fejezete a hagyomány szerint Jósiás király verses gyászbeszéde. Jósiás jámbor király volt, akinek idejében mindenki szépen tanulta a Tórát, mégsem sikerült igazán összehangolódnia a néppel: titokban kinevették, hogy csak játssza a jámbort.
A másik oka bűnhődésének, hogy nem hallgatott a prófétára, amikor az azt tanácsolta, engedje át Egyiptom seregét az országán – Jósiás bízott saját erejében, vereséget szenvedett, és súlyosan megbűnhődött. Jeremiás próféta, aki ebben az időben élt és az Échát írta, ennek negyedik fejezetében örökítette meg Jósiás gyászbeszédét.
Ugyanakkor nagyon szép, vigasztaló részek is találhatók a könyvben: arra buzdítanak, hogy kutassuk ki útjainkat, és térjünk vissza az Örökkévalóhoz, emelve fel szívünket és tenyerünket hozzá.