Ha Tisá BeÁv szombat este kezdődik, akkor csak a szombat kimenetele után vesszük át a cipőnket – szombaton ugyanis tilos a nyilvános gyászolás. Idén azonban nem ez a helyzet, így holnap napközben már nyugodtan lehet gumicipőben érkezni az imára.
Aki megette az elválasztó lakomát (a böjt előtti utolsó étkezést), az utána még ehet. Kivétel, ha hangosan, szóban mondja ki, hogy már többet nem akar enni.
Az éjszaka éppolyan, mint a nap
Tisá BeÁv éjszakája minden tekintetben olyan, mint a napja. Ez az egyetlen nem-tórai böjt, amelynél ez így van – a többi böjtnapon csak napközben böjtölünk, este már nem, Tisá BeÁv esetében viszont este is érvényben van a böjt és a hozzá tartozó tilalmak. Ezért napközben, vagyis a naplemente előtt kell utoljára enni, ami idén Budapesten 20 óra 30 perckor van. A naplemente utáni szürkületi időszak – a naplementétől a csillagok feljöveteléig tartó rész – ugyanolyan szigorúan tilos, mint Jom Kipurkor: ekkor már nem szabad enni, fürdeni, testet kenni, bőrcipőt viselni.
Az előtte való nap – erev Tisá BeÁv napja
Felmerült a kérdés, hogy ha a böjt csak 20 óra 30-kor kezdődik, miért ne lehetne 18 óra 30-kor még nyugodtan összejönni és tanulni. A válasz az, hogy a Rema szerint már délután, a böjt beállta előtt sem szokás tanulni. Csak olyasmit, amit magán Tisá BeÁv napján is szabad.
Sőt, ha Tisá BeÁv szombat este kezdődik, akkor az előtte való délután még a Pirkei Avotot sem mondjuk el.
Mit szabad tanulni Tisá BeÁv napján
A Tóra tanulása örömmel tölti meg a szívünket – ezért tilos a gyászolónak.
Tisá BeÁvkor tilos a Tóra, a Misna és a Talmud tanulása – ez alól a szomorú tartalmú részek kivételt képeznek. Szabad tanulni Jób könyvét, és szabad tanulni a rossz híreket tartalmazó részeket a prófétáknál, valamint Jeremiás siralmait és azok magyarázatait (midrását). Ha egy-egy ilyen szövegben van egy-egy vigasztaló mondat, azt át szokás ugrani.
Van olyan vélemény is, amely szerint még a gondolkodást is tiltja azokról a témákról, amelyeket örömmel szoktunk tanulni.
Ennek az egésznek az az alapja, hogy a Tóra tanulásának a gyökere az öröm (szimha), ezért ha valakinek a tanulás közben eszébe jut egy érdekes kérdés vagy ellentmondás, azt sem szabad ilyenkor feszegetni. Ha van egy fontos, aktuális kérdés, halachikus probléma, azt lehet és kell megkérdezni, de az elméleti, örömteli jellegű vitatkozást most kerülni kell.
Miért éppen a tanulást szigorítjuk?
Jogos a kérdés: miért pont a tanulást tiltjuk ilyen szigorúan a böjt előtti délutánon, amikor másban – evésben, ivásban – nem szigorítunk hasonló mértékben, hiszen enni-inni egészen a böjt kezdetéig szabad?
A Mágén Ávrahám válasza erre az, hogy ezáltal nem tiltódik meg a tanulás, hiszen még így is sok téma marad, ami tanulható.
Az Áruch HaSulchán ezzel nem ért egyet, és a saját tapasztalatára hivatkozik: azt látta, hogy amint valaki megszakítja a rendes tanulását, utána már egyáltalán nem tanul tovább aznap. Éppen ezért mind a Misná Brura, mind az Áruch HaSulchán arra jut, hogy jobb, ha inkább tanul valaki, még ha nem is a szigorúan előírt szomorú témát.