A tanítás kiindulópontja a Hanuka alatt játszott sevivon (trendli) használata volt. Felmerült a kérdés: hogyan lehetséges, hogy Hanuka alkalmával játszanak a sevivonnal, amikor a Mishna szerint „Mesachék be-kuvja pászul le-edusz” – aki kockajátékot játszik, az nem lehet tanú? Ez vezet el minket a szerencsejátékokkal kapcsolatos halachikus vita mélyebb vizsgálatához.
Érdekesség, hogy a sevivon játékot nem zsidók találták ki, ezt bizonyítható módon tudni lehet, csak ők később elfelejtették, így végül a zsidók őrizték meg. A Wikipedia szerint egy ideje már nem használja senki, csak a zsidók. Nem valószínű tehát, hogy a makkabeusok korában is ezzel játszottak volna.
A Mishna tanítása és a tanúság kérdése
A Mishna felsorolja azokat, akik nem lehetnek tanúk. A felsorolásban szerepel:
-
Hamesachék be-kuvja (kockajátékos)
-
Hamalve be-ribit (kamatra kölcsönad)
-
Hamafriché joním (galambokat röptet)
-
Szocharé szvíit (a hetedik év termékeivel kereskedők)
Fontos megfigyelni, hogy a négy eset közül kettő tórai tilalom (kamatra ad, smita kereskedés), kettő pedig nem. Ez talán azt üzeni, hogy nemcsak azt kell betartani, amit a Tóra expliciten megtilt, hanem az embernek common sense-szel, józan paraszti ésszel kell rendelkeznie. Ne csak azt tartsa be, amit parancsolnak neki, hanem magától is rájöjjön dolgokra.
A „ne legyen tanú” fogalma egyébként érdekes státusz. Ez gyakorlatilag tilalomnak is nevezhető – nincs jogom ahhoz, hogy a saját tanúságomat elrontsam. Más esetben is előfordul hasonló: aki az utcán eszik, az sem lehet kóser tanú. Rási szerint aki nem szégyell az utcán enni, az hazudni sem szégyell – tehát a mentalitás problémája ez, nem megbízható az illető.
A Talmud két magyarázata
Első magyarázat: Az aszmakta problémája
A Talmud első magyarázata szerint „mi a probléma a kockajátékossal?” „De havé aszmakta, ve-aszmakta lo kanja” – ez úgynevezett aszmakta, és az aszmakta nem vásárol. Mi az aszmakta? Nem beleegyezéssel adja oda a pénzt, amit elveszít.
„Olyasmire támaszkodik, ami nem valóságos. Arra gondol, hogy ő fog nyerni, de néha legyőzik őt.
A kockajátékosok azért játszanak, hogy nyerjenek, de a matematika azt mondja, hogy nem fog mindegyik nyerni. Tehát ez mégsem lesz egy tökéletes megvásárlás – gyakorlatilag olyan, mintha lopna. Mintha lopott termék lenne a kezében, hiszen amit elnyert a másiktól, azt a másik nem szívesen adja oda.
Második magyarázat: A társadalom építésének hiánya
Már a Talmud idejében volt olyan rabbi, aki ezt az első magyarázatot kissé elrugaszkodottnak érezte. Azt mondta, hogy valójában ez nem aszmakta, mert a szerencsejátékosok tudják, hogy veszíteni fognak. „Nem ez a baj, hanem az, hogy nem foglalkozik a világnak a betelepítésével” – „Jisuvá sel olam”. Nem a civilizáció része a kockajátékos.
Itt talán utalás lehet a szerencsejáték-függőségre is – elveszíti a kapcsolatát a világgal, és ez a probléma. Ha ez a magyarázat helytáll, akkor a sevivonjal játszó az szabad lenne, mert akkor nem évente egyszeri trendlizésről van szó, hanem sokkal masszívabb problémáról: olyan emberről, aki ebből él, aki kockajátékos foglalkozású.
A két magyarázat közötti gyakorlati különbség
A Talmud megkérdezi: van-e különbség a két magyarázat között, olyan értelemben, hogy az egyik szigorúbb vagy könnyebb?
A válasz: igen, van: ha van más dolga is, azaz rendes, becsületes, polgári foglalkozása. Akkor csak azokat akarták kizárni, akik kizárólag abból éltek, hogy kockajátékoztak.
A Sulchán Áruch és a Rémo álláspontja
Az aszmakta fogalma egy olyan adásvétel, ami nem meggyőző körülmények között történt. Formálisan adásvételnek tűnik, de valóságban erős kérdések veszik körül, hogy működhet-e. Nincs benne igazi meggyőződés. Ha valaki feltételt köt, az már mutatja, mennyire nem biztos a dologban.
Érdekes, hogy ezt bármilyen szerencsejátékra lehet alkalmazni.
Mind a szefárd, mind az askenáz halacha szerint az aszmakta nem működik. A Rémo szerint: „Halék ben áj-fanám saj-nom szem lesz maktog, bérvul szaj-t durog” – elvileg nem működik az, ami nincs teljesen a kezében, például szerencsejáték.
Nem az a kérdés, hogy a végeredmény (a pénz) nincs a kezében, hanem az, hogy nem tudja befolyásolni a végeredményt. Egy torzítatlan kocka, ami minden eséllyel esik bármelyik oldalára – az nincs az ember kezében, hogy melyikre essen.
„Mert mások sem tudnak rá hatással lenni” – ez új aspektust tesz a témához, amiről a Talmud nem beszélt. Attól függ, hogy ez véletlen, és a véletlenre bízza magát az ember.
Megoldások és kivételek
A pénz letétele
Ha kiteszik az asztalra a pénzt, akkor az működhet. Azzal mutatják, hogy valóban megvan a meggyőződésük. Nem csak „fogadjunk ezer forintban”, hanem „tedd le az asztalra a tétet” – akkor biztosak lehetünk, hogy megvan az embereknek a meggyőződése.
Ez az egész teória az első talmudi magyarázatra épít, az aszmakta problémájára. De így mindkét véleményt teljesíthetjük: van szakmánk (kapcsolat a társadalommal), és az aszmaktát is külön teljesítjük.
További megoldások
Rav Mose Sternbuch további lehetőséget említ: hogyha azt mondják, hogy cedakára megy, akkor már lehet.
Ez azért működik, mert ha micváról van szó, akkor biztos, hogy teljes szívvel fogják adni a pénzüket a micvére. Nem képzelhető el, hogy valaki inkább megtartaná a pénzét.
Záró gondolatok: Az imádság és a cedaka értékéről
Hasonló elv vonatkozik az imádságra is. Ha valaki imádkozik valakinek a gyógyulásáért, és nem gyógyul meg – mondhatja-e, hogy hiába imádkozott? A Rós Hásáná traktátusban található, hogy „ha valaki azt mondja, hogy adok cedakát azért, hogy a fiam éljen, az teljesen cadik” – és nem fogja megbánni utólag, nem fogja visszaszívni.
Ha tragédia vagy járvány van, és az egész közösség összegyűlik, imádkozik, zsoltárt mond, és ez felemelő élmény, majd az Örökkévaló mégis máshogy dönt – nem mondjuk azt, hogy „kár volt az egész”. Ez fontos megértés: nem a végeredménytől függ az imádság értéke.
A helyzet okozza sokszor, hogy jól tudunk imádkozni – a helyzet kirángatja belőlünk az imádkozást. A bölcsek szerint ez az egész világ teszttereп, azért van, hogy edződjünk és fejlődjünk. Ha sikerült fejlődnünk és egyre magasabb szintre jutnunk, akkor már megérte. A túlvilágon, az örök élet szemszögéből nézve nem az számít, hogy útközben hány pontot veszítettünk a játékban, hanem hogy mit sikerült elérnünk, hova sikerült eljutnunk.