A hetiszakasz jellege
A Háázinu igen rendkívüli hetiszakasz: rövid, és éppen ez illeszkedik jól a mostani időszakunkhoz, hiszen most a nagyünnepekkel vagyunk elfoglalva. Lényegében egyetlen dal az egész.
Lényegében versben foglalja össze ugyanazt a gondolatot, amit az elmúlt hetekben olvasott hetiszakaszokban is végigkövettünk: tartsátok be a Tórát, mert ha betartjátok, csodálatos dolgok történnek, ha azonban nem, akkor problémák lesznek. A Háázinu ezt a gondolatot foglalja össze, de jóval több apró részlettel.
„Amikor az Örökkévaló nevét hívom” – az első nehéz mondat
Mindjárt a hetiszakasz elején található egy híres, elsőre nehezen érthető mondat:
„amikor az Örökkévaló nevét hívom, adjatok nagyságot Istenünknek.”
Ránézésre nem egészen világos, mit is jelent ez pontosan.
Mielőtt a Talmudhoz ugranánk, érdemes megnézni, mit mond erről Rási: azt, hogy innen tanuljuk, hogy a Szentélyben a Teremtő Nevének említésére kell felelni: báruch sém kevod málchuto leolám váed – áldott legyen dicső uralkodásának neve mindörökké.
Van egy hasonló szokás ma is: báruch hu uváruch semo, vagyis „áldott Ő, és áldott az Ő neve.”
Az “ámen” mondása kötelező előírás, míg a „Báruch Hu uváruch semo” mondása inkább szokás jellegű, nem annyira talmudi eredetű előírás.
Honnan ered a „Báruch Hu uváruch semo”?
Érdemes megnézni a forrásokat: ez a kifejezés a Talmudban nem szerepel, a Misnában nem szerepel, és a Tanachban sem található meg. Midrásban viszont igen – nem a legnagyobb midrásgyűjteményekben, hanem egy kevésbé ismert gyűjteményben, a Tana d’Vei Elijáhu Rábában, amely azért egy komolyabb forrás. Valószínűleg ez az első jelentős előfordulása a kifejezésnek.
A Tana d’Vei Elijáhu Rábá azonban nem azt írja, hogy ezt a formulát kötelező elmondani – több elbeszélésben is beszámol arról, hogy ez a kifejezés szinte állandó jelzőként szerepel az Örökkévalóra vonatkoztatva.
A „Báruch Sém Kevod Malchuto Leolám Váed” – hangosan vagy halkan?
A „Báruch Sém Kevod Malchuto Leolám Váed” formulát csendben mondjuk. Ezt maga a Talmud is megmagyarázza egy másik helyen: ezt a dicsőítő mondatot állítólag az angyaloktól „loptuk el” – ők ugyanis így dicsérik az Örökkévalót. Mivel ezt tőlük vettük át, s ezt bizonyos értelemben eltitkoljuk, ezért mondjuk halkan.
Jom Kipurkor viszont, kezdve már vasárnap estétől, hangosan mondjuk ezt a mondatot, mert Jom Kipurkor olyanok vagyunk, mint az angyalok.
Ugyanaz a mondat számos halacha forrása
A hetiszakasz egyik első mondata – „amikor az Örökkévaló nevét hívom, adjatok nagyságot Istenünknek” – rendkívül sok halachikus tanítás forrásaként szolgál.
Ebből az egyetlen mondatból tanuljuk, hogy nem szabad elhamarkodni sem az áldást, sem az „ámen” szó kimondását. Ugyancsak innen tanuljuk, hogy amikor legalább hárman étkeznek együtt kenyérrel, felhívást (zimun) kell mondani étkezés utáni áldás előtt. És innen tanuljuk azt is, hogy a Tóra felolvasása előtt áldást kell mondani.