„Misenichnász Ádár, márbim beszimchá”, azaz amikor belépünk Ádár hónapba, sokasítjuk az örömöt – így szól a híres talmudi mondás (Táánit 29a). Az ok világos, Ádár hónapban van Purim ünnepe, és az ünnepbe nem szaladunk csak úgy bele, hanem felkészülünk rá, hogy a megfelelő hangulatban tudjuk ünnepelni. Ami némi magyarázatot igényel, az az, hogy mi a szimchá, azaz öröm szerepe, fontossága a zsidó vallás szerint?

A Talmud Beráchot traktátusának 5. fejezete kezdődik azzal a témával, hogy hogyan kezdjünk imádkozni. „Nem állunk oda az imádkozáshoz, hanem csak súlyos fejjel” – így szólnak a fejezet kezdőszavai (Bráchot 30b). Valamivel később így olvassuk: „Nem állunk oda az imádkozáshoz fájdalomból és nem lustaságból, nem nevetgélésből és nem csevegésből, nem könnyelműségből, és nem felesleges beszélgetésekből, hanem a micva öröméből (szimchá)” (Bráchot 31a).

Az ima során a Teremtővel fogunk beszélni, mintegy fogadjuk Őt. Ezért nem mindegy, hogy milyen állapotban vagyunk, amikor meglátogat minket. Az ünnepnapok (így Purim is) hasonló élményről szólnak, nem véletlen, hogy az egyik héber szó az ünnepre a moéd, vagyis találkozás. Azt mondják, a három zarándokünnepen, amikor felmegyünk Jeruzsálembe, mi látogatjuk meg az Örökkévalót, míg Szombaton Ő jön el hozzánk – feltéve, hogy megfelelően előkészítettük a lakásunkat a szombati vendégek fogadására is.

Az mindenesetre meglepő lehet, hogy az első megközelítésben éppen azt mondtuk, hogy „súlyos fejjel”, azaz komolyan álljunk oda imára, míg a második változatban a „szimchá” majdnem ennek ellenkezőjét javasolja. Aki volt már igazi zsidó „szimchén”, azaz valamilyen különleges családi eseményen (pl. esküvő, bármicvá), az tudhatja, hogy ezek az alkalmak elsősorban nem a komolyságról szólnak. Persze a szöveg hangsúlyozza, hogy imádkozásnál a micva örömére gondoljunk.

A nemrégiben elhunyt különleges rabbi, R. Mose Feinstein (1895-1986) mond egy megragadó tanítást a szimchá valódi jelentőségéről.

„Kemények voltak ellenem szavaitok” – így mondja a próféta az Örökkévaló nevében (Máláchi 3:13). Erre kérdezik: „mit beszéltünk Rólad?” A válasz: azt mondtátok, hogy felesleges szolgálnunk az Örökkévalót, a gonosz emberek boldogak, semmi káruk nem származik rossz cselekedeteikből. Első pillantásra azt gondolhatnánk, hogy valamiféle hitetlen ember szavait olvassuk, de R. Feinstein megmagyarázza, hogy éppen ellenkezőleg, itt a próféta kimondottan vallásos, aprólékos ember gondolatait kritizálja. Az ő elkeseredettségére reagál az Örökkévaló úgy, hogy azt mondja: „nekem fáj az, amit te mondsz!” Az ilyen ember akaratán kívül, pesszimista hozzáállásával okoz kárt a környezetében, úgy, hogy közben minden micvát nagy igyekezettel betart. Éppen csak a a lényeg hiányzik – a szimchá. Az, aminek a legnagyobb természetességgel kellene következnie a tudatból, hogy minden mozdulatával a Teremtőt szolgálhatja. Ez a fajta öröm, hogy az ember mennyi szép és jó dolgot tud csinálni, teljesen megtölti az embert, úgy, hogy semmi panasznak nem marad benne hely.

Megjelent az Új Élet 2015. február 15-i számában