Amikor Mózes felment a Szináj hegyre, megkapta a két kőtáblát, az Írott és a Szóbeli Tant. De mi is pontosan az a Szóbeli Tan, ami kiegészíti a Tanach-ot, azaz a zsidó Szentírást, és ami körül ennyi a rejtélyes kérdés? Szokás a Szóbeli Tant a Talmuddal azonosítani, ami valóban az egyik legfontosabb leírt forrása. Lehet azt mondani, hogy egy darabig valóban „szóbeli” volt, de aztán lejegyezték, és most már csak hagyományőrzés miatt hívjuk így. De ez nem fedné egészen pontosan az igazságot.

Személyes vezető vagy ókori joggyűjtemény?

Valójában a Szóbeli Tanra azért van szükség, mert a Tóra az életre tanít minket, az életre pedig nem lehetséges kizárólag könyvből felkészülni. A Szóbeli Tan azért fontos, hogy bekapcsolódhassunk általa a hagyományok átadásának szóbeli láncolatába. „Csinálj magadnak rabbit” – írja a Pirké Ávot (1:6), az Atyák tanításai, azaz legyen egy személyes tanítód, mentorod, aki szóban, élőben kalauzol téged a zsidó spiritualitás világában. Azt is mondhatjuk, hogy ez az első „élő könyvtár”.

Ha azonban valóban a személyes mentorok jelenlétét hívjuk Szóbeli Tannak, akkor annak látszólag semmi köze sincsen a Talmudhoz! Hogyan kapcsolódik össze a két fogalom? A Szóbeli Tan az, ami a leírt szöveget élővé teszi: így lesz írott szövegből beszélt, mert már nemcsak egy ókori írást „kutatunk”, hanem erről beszélgetünk, ez válik a mindennapi beszédtémánkká. Ezt a célt szolgálja a Talmud is, amikor állandóan újabb és újabb megvilágításba helyezi a tórai törvényeket, és a személyes tanító is az élet minden területén szolgál tórai alapú tanítással.

Vajon Mózes is láthatta a Talmudot?

Honnan tudhatjuk, hogy létezik egyáltalán a Szóbeli Tan? El kell ismerni, hogy a világ egy jelentős része már a létezését is tagadja. Sokan úgy tartják, hogy kizárólag a Tóra az isteni eredetű tanítás, míg a rabbinikus okfejtéseket utólag illesztették hozzá a ravasz zsidók, majd azt mondták, hogy ez is a Tóra része, csak azért, hogy ezzel is a saját hatalmukat növeljék. A helyzet az, hogy ilyen álláspontot szinte kizárólag olyan embertől hallhatunk, aki sohasem tanult még Talmudot. Ha csak egyszer is tanult volna, azonnal észrevenné, hogy a Talmud szigorúan megkülönböztet tórai és rabbinikus törvényeket. A tórai törvények egy részét valóban megtalálhatjuk a Tórában leírva. Másokról azonban minden talmudi rabbi tökéletes összhangban állítja, hogy az márpedig ott van a Tórában, csak éppen a gyakorlatlan szem nem veszi észre a szövegben. Azért meglepő, hogy „tökéletes összhangban”, mert ugyanezek a rabbik, akik látszólag teljesen abszurd dolgokat elfogadnak egymástól, más esetekben komoly vitákat folytatnak. Nem lenne ez lehetséges másképpen, mint hogy a tudásuk közös forrásból származik: a Szóbeli Tanból, ami megmondja, hogy mik a tórai törvények, amik nem látszanak a Tórában első ránézésre.

Világos, hogy nem is lenne értelme annak, hogy a rabbik saját szabályaikat isteni eredetűnek tálalva „adják el”, hiszen megvan a hatalmuk, hogy saját, rabbinikus törvényeket hozzanak, amik szintén kötelező erővel bírnak. Az pedig, hogy hozzanak rabbinikus törvényeket, szintén kötelezettségük – ha nem is feltétlenül tórai, de erkölcsi, hiszen minden társadalomban meg kell alkotni azokat a szabályokat, amik biztosítják a békés egymás mellett élés feltételeit. A zsidó társadalomban ez a rabbik feladata, hiszen ők, akik az isteni törvény tanulmányozásával foglalkoznak, különösen alkalmasak arra, hogy az emberi társadalom szabályait megértsék, és annak megfelelő döntéseket hozzanak.

Miért fontos ez nekem?

Minden zsidó szellemi öröksége a Tóra, a számunkra ajándékozott isteni bölcsesség. Törvény és útmutató a mindennapokhoz, ami által emberhez méltó életet élhetünk. Éles ellentétben azokkal, akik nem hisznek semmilyen abszolútumban, értékben, és a saját létezésük fontosságát sem értik meg igazán. Számukra mindegy az, hogy hogyan viselkednek, beszélnek, bánnak embertársaikkal, amíg az nem lép át egy bizonyos kritikus határt, addig nem érzik tetteik jelentőségét. Ezzel szemben annak, aki a Tórában hisz, „úri élete” van: tudja, hogy nem mindegy, hogy milyen emberré formálódik az évek múltán. A Tóra törvényei segítik őt ebben a folyamatban.

Lehetetlenség lenne hozzáférni ennek a szellemi kincsestárnak a gyöngyszemeihez, ha csak az Írott Tórát látnánk, amiről könnyen azt hihetnénk, hogy csupán egy az antik kultúrák nyelvi emlékei közül. A Szóbeli Tóra azonban megmutatja a leírt szövegben rejlő mélyebb, örök értelmet. Egy szemüveget ad, amin keresztül betekintésünk nyílik a több ezer éve leírt, mindannyiunk számára érvényes isteni üzenetbe.

Megjelent az Új Élet 2016. december 1-i számában