„Ez a hónap legyen nektek a hónapok feje, első az nektek az év hónapjai közül.” (Mózes 2., 12:2)

Idén március 21-én, szombaton lesz Sábát HáChodes, azaz a hónap szombatja, a négy különleges szombat közül az utolsó. Ez a négy különleges szombat előzi meg Peszách ünnepét. A felolvasott tórai részletben az Örökkévaló ezt a hónapot, Niszán hónapját jelöli ki elsőnek, mivel ebben a hónapban vonultunk ki az egyiptomi szolgaságból. Számunkra ez egy új időszámítás kezdete, amit azzal fejezünk ki, hogy a hónapok számlálását a szabadulásunkhoz kötjük.

Aki valamennyire jártas a zsidó évkör rendjében, az tudja, hogy a zsidó újév (Ros Hásáná) Tisri hónapra esik, ami az őszi időszakban van. Aki még ezenkívül a Tórában is ismeri az ezzel kapcsolatos részeket, az azzal is tisztában van, hogy ezt a napot „kürtfúvás napjának” (jom teruá) hívjuk, de ezen kívül semmilyen további részlet nem derül ki a tórai szövegből az ünnepnappal kapcsolatban. Csakis a szóbeli hagyományunkra, a talmudi bölcsekre hagyatkozunk, amikor azt mondjuk, hogy ez a nap számunkra egy új év kezdete, ezen a napon volt a világ teremtése, ezen a napon vizsgálja meg a Teremtő egész éves cselekedeteinket, és megírja a sorsunkat az elkövetkezendő egy évre, nagy vonalakban. „A világon mindenki átmegy Előtte, mint bárányok a pásztorbot alatt” (Ros Hásáná 1:2) – ezt is a Misnából ismerjük, ami nem más, mint a Talmud alapkönyve.

Minden gondolkodó emberben fel kell merülnie a kérdésnek: miért nem akkor tartjuk az újévet, amikor a Tóra írja? Honnan veszik Bölcseink, hogy Tisri hónap elseje valójában újév, mi több, a világ teremtésének a napja? Egyrészt, mint Rámbán (Mose ben Náchmán, 1194-1270, Girona) Tóramagyarázatában rámutat, maga a tórai szöveg is utal erre több helyen. Noha szó szerint nincsen leírva, viszont amikor a sátoros ünnepről, Szukotról ír, akkor a tekufát hásáná („az év idejében”), ill. becét hásáná („az év kimenésekor”) kifejezéseket használja. Szukot pedig Tisri hónapban van, és nem Niszán hónapban, amikorra a Tóra az újévet megállapítja. Ezt a látszólagos ellentmondást megmagyarázza a hagyományunk, miszerint Tisri az igazi újév.

De mi is pontosan ez a két újév? A Talmud Ros Hásáná traktátusában (10b-12a) hosszadalmas vita tárgya, hogy mikor is volt a világ teremtése. Rabbi Eliézer szerint Tisri, Rabbi Jehosuá szerint Niszán havában. Mindketten sorolják a tórai bizonyítékokat elméletük mellett. Mindkét időpont valamilyen megújulást jelent. Az őszi időszak a termények betakarításának felel meg, ilyenkor szüreteljük az új gyümölcsöket. A tavasz pedig az az idő, amikor a természet maga újjáéled téli álmából. A probléma csak az, hogy számunkra életbevágóan fontos lenne tudni, hogy mikor is volt a világ teremtése, mert tudjuk, hogy ennek évfordulóján történik a nagy számadás az előző évi cselekedeteinkről – érthető módon szeretnénk rá megfelelően felkészülni. Akkor miről beszélhet Rabbi Jehosuá? Hiszen – mint azt a Talmud többi történetéből megtudjuk – ő maga is megtartotta Ros Hásáná és Jom Kipur ünnepét, minden szertartásával?

„Ez a hónap legyen nektek a hónapok feje.” A világ teremtése Tisri hónapban történt, de Niszán hónapban kezdődött a „zsidó időszámítás”. Az Egyiptomban történt csodák ebben a hónapban csúcsosodtak ki a kivonulással. A tavaszi megújulást mi lélekben a csodákhoz kötjük. Olyannyira, hogy a Tóra azt írja, hogy nekünk, zsidóknak, ez egy új kezdőpont. Olyannyira, hogy Rabbi Jehosuá odáig megy, hogy azt mondja, hogy a tavasz az igazi teremtés: hiába jött létre a világ már ősszel, Tisri havában, az igazi kezdetet Niszán jelenti, a csodák hónapja – enélkül az egész világ teremtését sem tekinthetjük befejezettnek.

Megjelent az Új Élet 2015. március 15-i számában.