Peszách ünnepe után a kóser boltokban különleges csomagolású tésztafélékkel találkozhatunk. Az egyik felirat, amit találhatunk az ilyenkor vásárolható élelmiszereken, arról tanúskodik, hogy nincsen benne olyan chomecos (kovászos) összetevő, ami már Peszáchkor a gyártó tulajdonában volt (chomec seávár áláv háPeszách, azaz chomec, amin a Peszách „átment”). Mivel Peszáchkor a kovászos birtoklása tilos, ezért ha valaki a tilalom ellenére tartogat magánál ilyesmit, akkor magát a tárgyat Peszách után is tilalmasnak tekintjük.

Tehát szükséges, hogy Peszách után új búzát fogyasszunk. Ugyanakkor bizonyos értelemben az ellenkezője is igaz: a Tóra megtiltja a chádás, azaz „új gabona” fogyasztását. Ezért láthatjuk ilyenkor a termékeken „jásán” (régi) feliratot is. Milyen értelemben régi a régi gabona? Erre egy nagyon egyszerű szabályt mond a Tóra: réginek számít az a gabona, amin „átment” egy omer áldozat bemutatása (azaz még az omer bemutatása előtt gyökeret vert, ld. Mózes 3., 23:14). Az omer áldozatot a Szentély idejében mutatták be a legújabban aratott gabonából, az idei árpából. Logikus, hogy amíg az új gabonát az Örökkévalónak nem mutattuk be, nem ajánlottuk fel, addig mi magunk se fogyasszunk belőle mohó módon. Az omer áldozatot pedig a Peszách utáni második napon mutatták be, tehát ilyenkor már megengedett a tavaly aratott gabona fogyasztása, ami ekkorra már „régi”-nek számít. (Manapság, hogy a búza őszi vetése a jellemző, feltételezhetjük, hogy ezzel a problémával nem találkozunk, mert ennek az aratása eleve később történik.)

„Jöjj, és lásd, hogy nem olyan a Szent, Áldott Ő tulajdonsága, mint a hús és vér [ember] tulajdonsága: a hús és vér [ember] üres edényben tárol [dolgokat], teli edényben nem tárol, de a Szent, Áldott Ő, nem így: teliben tárol, üresben nem tárol, ahogyan írva van: ‘És mondta: ha hallgatsz, hallani fogsz […]’ (Mózes 2., 15:26) [Egyik magyarázat szerint:] ha hallgatsz [egyszer], akkor fogsz hallgatni [legközelebb is]. Ha nem hallgatsz, akkor nem fogsz hallgatni.” (Bráchot 40a) Vagyis aki egyszer rászokik arra, hogy odafigyeljen mások bölcsességére, mély gondolatok, tanítások meghallgatására, megfontolására, annak utána ez a fajta szellemi elfoglaltság második természetévé válik. „Másik magyarázat szerint: ha hallgatsz régit, hallani fogsz újat. Ha pedig elfordítod szívedet, nem fogsz többé hallani.”

A második magyarázat segíthet abban, hogy jobban megértsük a zsidóság hozzáállását a régi és új fogalmához. Szeretjük és fontosnak tartjuk az újdonságot, ugyanakkor azt is szeretnénk, ha az beérne és „régi”-vé válna. Talán ez is benne van a „chádás” fenti törvényében: nemcsak azért nem esszük a frissen aratott búzát, mert azt az Örökkévalónak még nem mutattuk be, hanem azért is, mert nekünk magunknak sem jó. Az új tudásnak időre van szüksége ahhoz, hogy beérjen. Ezért számítják Bölcseink a tanultak átismétlését „aratásnak”, amikor kritizálják azt, aki mindig újat akar tanulni, mondván, hogy „csak vet, de sosem arat” (Szanhedrin 99a).

Az is érdekes, hogy ennek a „beérésnek” pontosan hogyan is kell megtörténnie. A Misnában (Demáj 4:7) találunk egy esetet, amikor két gabonát áruló vándorkereskedő érkezik a városba. Az egyik ezt mondja: „az enyém új, a barátomé régi. Az enyémből nem vettem tizedet, a barátom az övéből vett tizedet.” Bölcseink vitáznak azon, hogy hihetünk-e neki, mivel önkritikusan szólalt meg, tehát valószínűleg igazat mond, vagy összejátszik a másikkal, és a következő városban fordított szereposztásban adják elő a történetüket. A magyarázatokból megtudhatjuk, hogy az, hogy a gabona új, szintén önkritikának számít, mivel az új gabona még túl nedves, ezért nem használható. Egy másik magyarázat éppen a fent leírt törvényre hivatkozik, mondván, hogy az ő gabonája új, azaz az omer áldozat után lett learatva, tehát a következő omerig nem is szabad fogyasztani belőle.

Innen láthatjuk, hogy a tanulásunk is kétféleképpen „érhet be”. Ahogyan a nedves gabona is fokozatosan, lassan kiszárad, használhatóvá válik, úgy a tanultak állandó ismétléssel fokozatosan egyre világosabbá válnak. Másrészt, amikor az omer áldozat bemutatásának fix időpontja eljön, az egy másfajta „beérés”. Ez megfelel egy különleges, ünnepélyes alkalomnak, egy eseménynek, amikor égi segítséget kaphatunk a tanultak megértéséhez.

Megjelent az Új Élet 2016. május 1-i számában.