Tu biSvát – Gyökereink és ágaink

Idén február 4-ére esik TuBi Svát, azaz Svát hó 15-e, a fák újéve. Izraelben ilyenkorra már az éves esőzések nagy része megtörténik, és ekkor kezdenek el érni a gyümölcsök. Ugyan még tél van, de a föld alatt már elkezdenek sarjadni a magok. Az askenáz országokban a szokás az, hogy ezen a napon többféle gyümölcsöt fogyasztunk.

Miért foglalkozunk egyáltalán azzal, hogy mikor kezdenek érni a gyümölcsök? Ennek egyrészt praktikus okai vannak, például ha egy gyümölcs ennél korábban érik meg, akkor abból nem kellett tizedet adni a Szentély idejében. Másrészt, minden ilyen mezőgazdasággal kapcsolatos törvény emlékeztet minket arra, hogy az Örökkévaló, aki a természetet teremtette, minket is megteremtett. És ebben a teremtett világban sok a párhuzam. Az embert például a Tanach, a zsidó Biblia több ponton is a fához hasonlítja.

„Áldott az az ember, aki az Örökkévalóban bízik, az Örökkévaló lesz az, aki őt biztosítja. Olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, ami a folyó mellett ereszt gyökeret…” (Jirmijá 17:7-8)

Bölcseink úgy magyarázzák ezt a hasonlatot, hogy olyan emberről szól, akinek „cselekedetei számosabbak a bölcsességénél” (Ávot 3:22). Azt is hozzáteszik, hogy a cselekedetek felelnek meg a fa gyökereinek, a bölcsesség pedig a fa ágainak. Ezek szerint ha kívülről nézünk egy embert, akkor a bölcsességét, tudását könnyebben észrevesszük, mint a mélyebben „gyökeredző” cselekedeteit.

Rábénu Joná (Spanyolország, Girona, 1180-1263) magyarázata még tovább pontosítja a hasonlatot. Szerinte a bölcsesség megszerzésének az alapja az, hogy az ember először „kijavítsa önmagát”. Foglalkozzon saját tulajdonságaival, szerezzen jócselekedeteket, amelyek a későbbi fejlődése gyökerét jelentik.

A zsidóságban a bölcsesség megszerzése a Tóra tanulmányozásán keresztül történik. A Tóra azonban nem adja magát bárkinek, nem nyílik meg egykönnyen. Olyan ez, mint amikor az embert beengedik nagy tudósok társaságába. Ha éppen csak most esett be az utcáról, valószínűleg nem sokat fog érteni a bölcsek diskurzusából. Ha viszont olyasmiről beszélgetnek, ami már régóta foglalkoztatta emberünket, akkor életre szóló élményben lehet része.

Rábénu Joná értelmezésében ez az a „cselekedet”, amit elvárnak az embertől, mielőtt a bölcsességgel, Tórával foglalkozni kezd. Azt mondja: szép és nemes cél, hogy kíváncsiak vagyunk a bölcsek véleményére, de ne csak üljünk és hallgassuk őket, hanem tegyünk aktívan is azért, hogy megértsük az üzenetüket! Gondolkodjunk el az élet nagy kérdésein magunktól, lássuk, meddig jutunk! Így fogunk tudni csak igazán értékelni másokat, akik szintén gondolkodtak ezeken a kérdéseken. Persze ez nem jelenti azt, hogy egyáltalán ne tanuljunk Tórát, amíg nem meditáltunk több évet önmagunkban. Csak annyit tegyünk meg, hogy emlékezzünk néha a táblára, amin ez a felirat áll: „Gondolkodtál ma már?”

Megjelent az Új Élet 2015. február 1-i számában

Megtekintések száma: 30