A zsidó naptárban soron következő hónap, Elul, a tesuvá, azaz megtérés jegyében telik. Mivel ez a hónap az év utolsó hónapja, ezért ez az egész időszak arról szól, hogy lelkiekben felkészülünk az új évre és az azzal járó megújulásunkra. A közelgő nagyünnepek során (Ros Hásáná, Jom Kipur) azok is ellátogatnak a zsinagógákba, akik egyébként egész évben nem szoktak, hogy újragondolják életüket, megbánják rossz cselekedeteiket. Sokszor nehéz azonban ezt a zsinagógában, néhány imádkozással töltött nap során megtenni, ezért itt van nekünk egy egész hónap, amit teljes egészében erre a célra szentelhetünk. Ennek apropóján az alábbiakban összegyűjtöttem a zsidó megtéréssel kapcsolatos leggyakoribb tévedéseket.

1. Megváltozik a személyiség? A megtért embert legtöbben – elsősorban a keresztény kultúra hatására – úgy képzelik el, mint aki teljes mértékben szakított addigi önmagával, és már másról sem tud beszélni csak hitről és Istenről. Evilági dolgokkal nem foglalkozik, múltbeli önmagát elfelejtette, megtagadta. Zsidó fogalmak szerint azonban a megtérés nem ezt jelenti. Sőt, a szó szerinti pontos fordítása a héber tesuvá szónak: visszatérés. Azt tartjuk ugyanis, hogy az emberi lélek alapvetően tiszta, csak idővel mindenféle további rétegek, szennyeződések rakódnak rá. Ha ezekből néhányat eltávolítunk, nem leszünk valaki mássá, hanem éppen ellenkezőleg: visszatérhetünk valódi önmagunkhoz. Az ugyan lehet, hogy a megtérés eredményeként olyan dolgokra leszünk képesek, amit korábban feltételezni sem mertünk volna magunkról. De mindezzel a saját személyiségünk mélyén rejlő jót hozzuk elő, nem pedig valami mesterkélt mintaképet utánzunk.

2. Ehhez kapcsolódik, hogy a megtért ember nem valami kívülről is jól látható szerepet játszik el, mely szerint ő mostantól sokkal vallásosabb lett, mint bárki más, vagy akár korábbi önmaga. Ehelyett mi a megtérést mindig valami egészen konkrét és gyakorlatias dologra vonatkoztatjuk: eddig sokat gúnyolódtam, nevetgéltem másokon, mostantól ezt nem fogom tenni. Eddig mindenhonnan késtem 5 percet, mostantól előbb leszek a megbeszélt időpontban. Tehát a megtérésnek mindig van egy „célpontja”. Lehet ez egy negatív cselekedet, ismétlődő rossz szokás, vagy annak gyökere: egy rossz tulajdonság. Amikor ezt a célpontot kiválasztjuk, több legyet is üthetünk egy csapásra, ha olyan rossz tulajdonságot veszünk célba, aminek több „szövődménye” is megjelenik az életünkben.

3. A megtérés nem pusztán annyiról szól, hogy levetjük magunkról a bűn nyomasztó, pszichológiai súlyát – noha ha csak ennyiről lenne szó, már megérné. A kereszténységben a gyónás, a modern szekuláris világban a pszichológussal folytatott beszélgetés éri el azt a hatást, hogy kibeszéltük a problémánkat. Ehhez képest mi azt gondoljuk, hogy ha létezik bármi, amiből nem tértünk meg, annak terhét egy örökkévalóságon keresztül hordozzuk magunkkal. Ezen még a halál sem segít, mert a túlvilágon is csak azzá lehetünk, akivé itt, ezen a világon magunkat formáltuk. A megtérés már ezen a világon fantasztikus pozitív hatással jár, de az igazi eredményét az eljövendő világban érezhetjük meg, amikor az a rossz dolog, amit elkövettünk egyszer, teljesen ki lesz törölve a múltunkból. És fordítva is: felejtés csak ezen a világon létezik. A következő világban mindenre fogunk emlékezni, és ha most bármi kínos dolgot meghagyunk az emlékeinkből, akkor azt az idők végezetéig bánni fogjuk.

4. Hogyan tehet velünk az Örökkévaló ilyen jót, hogy Jom Kipurkor megbocsátja és eltörli azokat a bűnöket, amiket megbánunk, ha egyszer másnap akár mindent kezdhetünk elölről (ahogyan sajnos ez gyakran elő is fordul)? Egyáltalán, mi az értelme az ilyen túl engedékeny megbocsátásnak? Ha valaki már a bűnbánat idején azt gondolja, hogy „sebaj, holnap úgyis kezdhetem elölről”, akkor az ő bűnbánata nem volt bűnbánat. Tehát megbocsátást sem kapott egy pillanatra sem. A bűnbánat ugyanis pontosan azt jelenti, hogy nem akarom csinálni ezt a dolgot még egyszer, és mindent elkövetek annak érdekében, hogy ez így is legyen.

5. Ezek szerint csak a tökéletes megtérés a jó megtérés? Egyáltalán nem. A tökéletes megtérést 4 lépésben összegzik Bölcseink: megbánás, a bűn elhagyása, szóbeli bevallás, fogadalom a jövőre nézve. A siker akkor tekinthető 100%-osnak, ha az ember később pontosan ugyanabba a szituációba kerülve sem követné el a bűnt. Viszont az Örökkévaló is tudja azt, hogy ez nem minden esetben könnyű. Ezért bármilyen kicsi, ebbe az irányba mutató lépés megtérésnek számít. Természetesen ez korántsem ok arra, hogy megelégedjünk a minimálissal, hiszen Elul hónap napjait „ét rácon”-nak, a „jóakarat idejé”-nek nevezik – és ki az, aki egy ilyen különleges lehetőséget képes lenne kihagyni?

Megjelent az Új Élet 2015. augusztus 15-i számában.