1. Szombaton nem szabad mozgatnunk bizonyos tárgyakat, amik szellemiségükben nem kapcsolódnak a szombathoz (mükce, azaz félretett tárgy). Ezeket a rabbik tiltották meg, azért, hogy használatuk és a velük való foglalatosság ne okozzon hétköznapi gondolatokat. A korábban említett prófétai parancsolat szelleméből is következik, hogy nem akarjuk, hogy a szombati napot egy olyan tevékenység határozzon meg, amit elvileg hétköznap lenne helyes, de éppen most jutott rá szabad időnk.
2. Egyes tárgyak azért tilosak, mert az elsődleges céljuk egy szombaton tilos munka (kli semeláchto leiszur). Például ilyen egy toll, egy elektromos eszköz, vagy egy hangszer. Ez a kategória bizonyos szempontból a legkönnyebb, mert egy ilyen tárgyat szabad elmozdítanunk olyankor, ha a helyére van szükségünk (tenni akarunk valamit oda, amit ez a tárgy éppen elfoglal). Vannak azonban, akik szerint ez csak akkor megengedett, ha nincs lehetőségünk egy másik szabad helyet használni. Ugyanez a vita érvényes akkor, ha a tárgyat más, megengedett célra akarjuk használni (pl. egy ceruzát könyvjelzőnek).
3. Ennél szigorúbb kategóriát képeznek azok a tárgyak, amiknek egyáltalán nincsen szombaton lehetséges használatuk (mukcá máchmát gufo). Például ilyen egy kő, egy állat, elromlott tárgyak, pénzérmék. Noha elvileg egy pénzérmét is tudnánk könyvjelzőnek használni, de mégsem tartozik az előző kategóriába, mert nem tekinthető eszköznek (kli), hiszen nem tud „munkát” végezni. Ezeket a tárgyakat csak akkor szabad elmozdítanunk, ha valamilyen veszéllyel jár az otthagyásuk (pl. ellopják vagy kárt okoznak).

A micvatárgyak, amiket szombaton nem használhatunk (pl. tefilin, luláv, sófár) vita tárgyát képezi, hogy az első vagy a második kategóriába tartoznak.