Csodák egész éven át

Hamarosan beköszönt a zsidó évkör első ünnepe, a Chanuka. Azért ez az első, mert az év Tisri hónapban kezdődik, a nagyünnepi láncolattal. Ezek az ünnepek egészen Szukotig, a sátoros ünnepig, még egyetlen nagy összefüggő hullámot formálnak. Ezt követi egy hosszabb szünet, majd megkezdődik a csodák ideje. Két olyan ünnep van soron, amikor Ál hániszim-et mondunk az imáinkban, azaz hálát adunk a csodákért és a megmenekülésért: Chanuka, majd nem sokkal később Purim. Ezután éppen egy hónappal az egyik leginkább „csodás” ünnep, Peszách következik, amikor arra a különleges időszakra emlékezünk, ami csak egyszer fordult elő a világtörténelemben: amikor a Teremtő kivételt tett és megmutatta magát az egész világnak, nyilvánvaló módon. Peszáchot az omerszámlálás köti össze Sávuottal, a Tóraadás ünnepével, amiben szintén különleges csodáról emlékezünk meg, hiszen teljesen rendkívüli az, hogy a Teremtő a saját gondolatát, üzeneteit, tanítását az emberekkel ossza meg, őket kérje meg arra, hogy tanulják az Ő fogalmait. Ezzel lényegében véget is ér a zsidó év ünnepi szempontból, már csak a Szentély pusztulásához kapcsolódó gyászidőszak van hátra, ami egyfajta bevezetőül is szolgál az új évhez szükséges lelki megtisztuláshoz.

A csodaünnepek tórai gyökerei

Azt látjuk tehát, hogy az ünnepeink Chanukától kezdve a csodák jegyében telnek, csaknem az év elejétől a végéig. Ugyan ezek közül az első két ünnep a tórai időszak után kapott helyet a zsidó naptárban (éppen az első kettő, amelyek talán a legerősebben kötődnek a csoda fogalmához), de Bölcseink komolyan gondolták azt, hogy ezek az ünnepek valahol ott lebegtek a levegőben, már a Teremtéstől fogva.

„Hámán a Tórából honnan?” (Chulin 139b) Amikor az első ember evett a tiltott gyümölcsből, a Teremtő megkérdezte: Vajon abból a fából (hámin háéc), amiről megparancsoltam, hogy ne egyél róla, ettél? (Mózes 1., 3:11) A „vajon abból”-nak megfelelő szó betűi éppen kiadják Hámán nevét. A mélyebb jelentés az, hogy Hámán fő jellemvonása már az első emberben is megjelent. Éppen arról a fáról akart ugyanis enni, amelyik tiltva volt, a többi fa gyümölcsét nem tudta értékelni. Akárcsak Hámán, aki a királytól minden gazdagságot és dicsőséget megkapott, mégis azt mondta: „mindez mit sem ér nekem, amíg a zsidó Mordechájt látom ülni a király kapujában” (Eszter 5:13). Ilyen tud lenni az ember: egyetlen hiányosság az életében beárnyékolja az összes örömöt.

A Chanuka pedig szó szerint avatást jelent, hiszen ekkor avatták fel újra a görögök által megszentségtelenített Szentélyt, emiatt természetes módon kapcsolódik a Mózes által a pusztában vándorló Szentély felavatásához. Feltűnő a párhuzam a pusztai felavatás és a sok évszázaddal későbbi, újbóli felavatás között: miután a 12 törzs vezetője mesés ajándékokat hoz az avatási ünnepélyre, Áron, a főpap meggyújtja a gyertyákat (Mózes 4., 8:1). A chanukai nagy csoda éppen az volt, hogy Áron főpap kohén leszármazottai (a Chasmoneusok) meggyújtották a gyertyákat, és az egy napra elegendő olaj nyolc napon át égett.

A bennünk élő gyermek

„Mert ifjú [gyermek] Izrael, és én szeretem őt, és Egyiptomtól kezdve fiamnak hívtam.” (Hoséá 11:1)

A próféta a zsidó népet ifjú gyermekhez hasonlítja. Egy szép magyarázat szerint a Teremtő éppen azért szeret minket, mert megvan bennünk a gyermekiességnek egyfajta pozitív vonása. A gyermekeknek csodákra van szükségük, amik elkápráztatják őket. Miközben felnőtt fejjel gondolkodva jól tudjuk, hogy az élet komoly, a fejlődésünkhöz munkára van szükség, és a végeredményünk azon múlik, hogy a dolgos hétköznapokon hogyan sikerül teljesítenünk, a bennünk élő gyermek vágyik a csodákra. A csodák megihletik a hétköznapjainkat is. A csoda az, amikor találkozunk Istennel, és erőt merítünk belőle. Az bennünk a gyermeki, hogy beismerjük, hogy enélkül nem tudunk meglenni. Az Örökkévaló pedig szeretettel fordul hozzánk ilyenkor. Nem azt mondja, hogy a felnőttekhez a munka illik, nem pedig a gyermeki álmodozás, hanem azt, hogy szereti, hogy gyermekiek vagyunk, hogy bevalljuk, hogy nem tudunk meglenni az Ő csodáinak megünneplése nélkül. Sőt, ezekben a napokban akár újra csodákat is láthatunk. Kívánom, hogy láthassuk még ezen Chanuka alkalmából az újonnan felépült Szentélyben meggyújtott olajgyertyákat!

Megjelent az Új Élet 2016. december 15-i számában.