A híres cfáti kabbalista, az Árizál azt tanítja, hogy Jom Kipurim, azaz az engesztelőnap, a zsidó év legszentebb napja úgy is olvasható, hogy Jom kePurim, azaz egy olyan nap, mint Purim. Már az is meglepő lenne, ha azt mondaná, hogy a jókedvű Purim szentségében olyan emelkedett, mint Jom Kipur, de éppen fordítva mondja, amivel még meglepőbb állítást mond. Mi az összefüggés a két nap között?

Jom Kipur lényege az, hogy engesztelést hoz a bűneinkért. Hagyományunk szerint ez többféle módon is lehetséges. A legkézenfekvőbb (de nem mindig legegyszerűbb) az, ha tesuvát, azaz megtérést csinálunk. Ez azzal jár, hogy rosszul érezzük magunkat, szégyelljük magunkat azért, amit elkövettünk, szóban megvalljuk bűnünket Isten előtt, bocsánatot kérünk azoktól, akik ellen cselekedtünk, jóvátesszük a hibát, és megfogadjuk, hogy többé nem teszünk ilyet. Sok esetben ez az egyetlen lehetőségünk, például a purimi történetben is a zsidó nép 3 napos böjtöt vállalt magára azért, hogy eltörölje az égben született rossz végzést.

Ezen kívül két meglepőbb módszert is ismerünk arra, hogy hogyan javítsunk mennyei megítélésünkön. Az egyik a szimchá (öröm), a másik az, ha mi magunk megbocsátóak vagyunk embertársainkkal. Az elsőt a papi áldás szövegéből tanulják Bölcseink: „fordítsa az Örökkévaló az arcát feléd” (Mózes 4., 6:26). Az „arc fordítása” héberül ugyanaz a szó, mint a „részrehajlás”. Erre kérdezik Bölcseink, hogy vajon hogyan lehet az Örökkévaló részrehajló? (Hiszen máshol azt találjuk leírva, hogy ez a tulajdonság nem fér össze az Ő igazságosságával.) Azt a választ adják, hogy a zsidó néppel igenis hajlandó ezt megtenni, mivel ők maguk is „részrehajlóan” viselkednek, amikor azt a parancsot kapják, hogy adjanak hálát az ételért, ha jóllaktak, de ők már akkor is elmondják az étkezés utáni áldást (bencsolást), ha nem laktak jól, csupán egy olajbogyónyi kenyeret ettek (Bráchot 20b).

Mi az összefüggés a bencsolás és a részrehajlás között? Az egyik legfontosabb középkori magyarázó, a Rásbá magyarázata szerint az, hogy ennyire kevés étel után is szívesen bencsolunk, azt tükrözi, hogy örömmel és hálával teljesítjük a micvákat, szeretettel viszonyulunk feléjük. Az Örökkévaló pedig mindenkihez úgy viszonyul, ahogyan ők viszonyulnak Hozzá (midá keneged midá): ahogyan mi örülünk az Örökkévalónak, úgy Ő is örül nekünk, ahogyan a mi kapcsolatunkat a szeretet határozza meg, és nem az objektív ítélkezés, úgy Ő is hajlandó ezt elengedni annak, akiben a micvákért érzett öröm tulajdonsága megvan.

Ez alapján megérthetjük a második módszert, amivel kedvező ítéletet tudunk elérni: ha mások cselekedeteit pozitívan értékeljük. „Ahogyan az ember mér másokat, úgy mérik őt [az égben]” – tanítják Bölcseink (Szotá 1:7). Ha mindenkiben állandóan csak a hibát, a hiányosságot keressük, akkor teljes joggal fogják az égben az angyalok kérdezni, hogy mikor viselkedik ez az ember olyan tökéletesen, amit mindenki mástól elvár? Egy ilyen, másokkal szemben kritikus viselkedés fényében egyből előtűnnek a legapróbb hibák is.

Jom Kipur ünnepére a tesuvá, a megtérés a jellemző, míg Purimkor az öröm és a közösség, az összetartozás érzése a meghatározó. „A zsidóknak lett fényesség, öröm, boldogság, és tisztelet” (Eszter 8:16). A purimi öröm lényege az, hogy megmenekültünk ellenségeinktől. Azok számára azonban, akik meglátják a történések mögötti isteni beavatkozást, az üzenet az, hogy Isten megmentett minket, azaz törődik velünk, szeret minket. Ez egy olyan örömforrás, ami minden egyes cselekedetünket, minden micvánkat képes áthatni, átértelmezni. Hiszen teljesen másként csinálok meg egy cselekedetet, ha személyesen ismerem és szeretem azt, aki kérte, hogy tegyem meg.

Másrészt Purim a közösség ünnepe is. A megmenekülés azért lehetett sikeres, mert minden zsidó összefogott a cél érdekében. Purimkor elrendelték, hogy a zsidók küldjenek egymásnak ajándékokat (misloách mánot, azaz „sláchmónesz”), hogy erősítsék az összetartozás érzését. Vannak, akik ugyanezzel magyarázzák azt, hogy Purimkor szokás az átlagosnál több alkoholt fogyasztani, hiszen a legtöbb nézeteltérés alapja valami teljesen mellékes, lényegtelen dolog, amihez az emberek értelmetlenül ragaszkodnak. Az ivás által az emberben minden ilyen szigorú ragaszkodás meglazulhat, és a régi ellenségek ebben az állapotban megérthetik vitájuk feleslegességét, és végül kibékülhetnek. Ugyanez az engedékenység lehet az alapja annak, hogy pozitívan ítéljük meg embertársainkat, ne lássunk meg a szemükben minden szálkát. Ha velük elnézően viselkedünk mi, akkor velünk is elnézően fognak viselkedni az égi bíróságon. Így Purim ünnepe, a fesztelen és kedélyes jó hangulatával együtt alkalmas lehet ugyanolyan eredményre, a rossz ítélet megváltoztatására, mint maga Jom Kipur.

Megjelent az Új Élet 2016. március 15-i számában.