A szombati és ünnepnapi gyertyagyújtás a zsidó családban hagyományosan az asszony privilégiuma. De nem feltétlenül: ha az asszony valami oknál fogva nem tud gyújtani, bárki más is gyújthat helyette. Sőt, helyes, ha a ház ura is részt vesz a micvában, például a gyertyák előkészítése által. Ha egy férfi egyedül él, akkor neki is kell gyújtania. Az, hogy a jesivában tanulók számára elegendő-e, hogy otthon az anyuka a számukra is gyújt, vita tárgyát képezi.
Fontos, hogy a gyertya fényét élvezzük, használjuk, máskülönben az arra mondott áldás felesleges. Ellentétben a chanukai gyertyával, amire éppen azt mondjuk az áldásban, hogy szentek, csak nézni szabad őket, nem pedig használni. Ezért a leghelyesebb, ha a szombati asztalhoz közel gyújtunk, hogy étkezésnél élvezhessük a fényét. Ha vendégségben étkezünk, majd otthon alszunk, akkor gyújtsunk annyit, hogy még élvezhessük a fényt, amikor hazaérkezünk.
A késői nyári estéken előrehozhatjuk a gyújtást (és ezzel a szombat magunkra vételét) egészen a plág háminchá-nak nevezett időpontig, ami a nyári időszámítás szerint Budapesten kb. 17:20 és 18:20 között mozog, hétről hétre. A naplemente előtt 18 perccel szokás gyújtani (de ha késlekedik, és már csak 2 perc van hátra a naplementéig, inkább már ne gyújtson a Toszefet Sábát, vagyis szombathoz való hozzátétel micvája miatt). Ha elfelejtett gyújtani egy szombaton, szokás onnantól kezdve élete végéig eggyel több gyertyát gyújtani.