„Ha megtiszteled [a szombatot], nem cselekszel [hétköznapi] szokásaid szerint, nem keresed szükségleteidet és nem beszélsz [hétköznapi] dolgokról, akkor fogsz gyönyörködni az Örökkévalóban” (Jesájá 58:13-14) A szombatot nemcsak a cselekedeteinkkel, hanem a beszédünkkel, gondolatainkkal is őrizzük. A fent idézett mondatból kapott prófétai parancsolat, hogy ne foglalkozzunk olyasmivel, ami nem illik a szombat szelleméhez (vagyis nem „sábeszdig”).
Talán az egyik legérdekesebb szombati főmunka a válogatás (borér) tilalma. Hiszen ennek megszegéséhez tényleg nem kell semmi megterhelőt tennünk, és kevésbé közismert mint a hasonlóan könnyen megszeghető hordás-vivés tilalma. Három feltétele van. Ha ezek bármelyike is teljesül, azzal megszegjük a válogatás tórai tilalmát: Ha a szükségtelent válogatjuk ki a szükséges közül. Ha egy kifejezetten válogatás
A szombaton tilos 39 főmunkát a Szentély építésének részfeladataiból tanuljuk. Talán a legkönnyebben elképzelhető ezek közül maga az építkezés (bone). Két fő részfeladatot különböztetünk meg: 1. sátor tetejének kifeszítése, 2. új elem összerakása részekből. Ha az építési folyamat bármely kis részéhez hozzájárulunk, az már építésnek számít (nem csak akkor, ha elejétől végéig befejezzük). Összecsukható székeket,
Péntek délután a 9. halachikus óra után már nem fogunk komolyabb étkezésbe, hogy a szombati lakomát jó étvággyal fogyasszuk. Télen ez korábban is lehet, mert rövidebbek a halachikus órák. Példa: most szombaton a halachikus dél 11:55 körül van, a halachikus óra kb. 45 perc, így kb. 14.15-ig étkezhetünk. „Nassolni” utána is szabad. Péntek este gyertyagyújtás
A szombati pihenés része az is, hogy nem készülődünk a szombati napról a hétköznapra. Sőt, ha szombat és ünnepnap egymást követik (mindegy, milyen sorrendben), arra sem készülhetünk, mert a szombat szentsége a nagyobb. A készülődés különlegessége a többi tilalomhoz képest, hogy nem kapcsolódik konkrét munkatilalomhoz. Például szombaton szabad a Tóratekercset az aznap olvasott hetiszakaszhoz tekerni,
Mi a teendő, ha szombaton leesszük a ruhánkat, vagy saras lesz? Az eltávolításhoz nem használhatunk eszközt (a fehérítés, mosás főmunkájával kapcsolatos). Nem távolíthatjuk el teljesen a foltot, csak akkor, ha a ruhát hordanánk foltosan is hajlandóak lennénk hordani – különben maradjon a foltból egy kicsi. A poros ruhát szabad finoman rázni, leporolni, ha amúgy is
„Tűz égett a bensőmben, amikor a szívemben meggyújtottam, amikor Egyiptomból kijöttem / Gyászdalokkal ébresztettem magam, hogy majd emlékezzek, amikor Jeruzsálemből kijöttem.” Áv hónap 9-e (tisá beáv) a Szentély pusztulásának évfordulója, a zsidó naptár legsötétebb napja. Minden zsidó szomorúság ebben a napban összegződik. A fenti idézet az egyik legismertebb gyászdal kezdete, amit ezen a napon hagyományosan
Áv hónap 9-én, azaz Tisá BeÁv-kor emlékezünk meg a Jeruzsálemi Szentély pusztulásáról (churbán), a zsidóság szétszórattatásáról, a Teremtő Jelenlétének (Sechiná) eltávolodásáról, melynek következményeit azóta is mindennap a bőrünkön érezzük. Ezt a napot azonban teljes egészében ennek a gyásznak szenteljük, olyannyira, hogy még a Tórát sem tanulmányozhatjuk, mert az „megörvendezteti a szívet” (Zsoltárok 19:9) – ugyanazon
Tévét hónap 10-e, azaz ászárá beTévét, a Szentély pusztulásával (churbán) kapcsolatos évi 4 böjt egyike, hagyományosan a legrövidebb, mivel a téli időszakra esik, amikor rövidebbek a nappalok, ezeket a böjtöket pedig csak a nappali órákra rendelték el. Érdemes tehát tartanunk ezt a böjtöt, ami a chanukai fánkfogyasztás után különösen jól van időzítve. Nem feltétlenül szükségszerű,
A zsidó év során a jom kipuri böjtön kívül még 5 további közösségi böjtöt (táánit cibur) rendeltek el Bölcseink, az adott napon történt gyászos eseményekre való megemlékezés miatt. Annak reményében böjtölünk ilyenkor, hogy a korábbi nemzedékekben ezen a napon elkövetett hibáinkat most kijavíthatjuk. A Támuz 17-i böjt elsődleges témája a Szentély pusztulása (akárcsak három további