Ha a növény egy vágott virág, ami még szombat bejövetele előtt elő lett készítve, akkor szabad mozgatni, szagolni, sőt, ha teljesen kinyíltak a virágjai, akkor elvileg a vizet is szabad kicserélni benne. Szombaton ugyanis tilos az ültetés (zoréá), és ültetésnek számít minden, ami elősegíti a virág növekedését. Nem beszélünk azonban növekedésről akkor, amikor a virág le van vágva és már teljesen kinyílt.

Ha egy fán lévő gyümölcsöt szeretnénk szombaton megszagolni, akkor már aggódnak Bölcseink, hogy esetleg annyira megtetszik az a gyümölcs, hogy leszakítanánk, ami tilos lenne (kocér, azaz „aratás”). Ezért gyümölcsöt a fáján nem szagolhatunk, a fa virágánál azonban nem aggódunk, és megszagolhatjuk. Hasonlóan, szabad megszagolni egy gyümölcsöt, ami már le van szakítva. Az ünnepi etrogot azonban ne szagoljuk szándékosan Szukkot ünnep napjaiban, mert olyankor az a micva céljára van elkülönítve.

Egyébként helyes dolog, ha szombaton kedvünk támad egy kellemes illattal megörvendeztetni magunkat, és ilyenkor áldást is mondunk az illatra: ha tudható, hogy fa illata, akkor boré ácé beszámim, ha tudható, hogy fű illata, akkor boré iszbé beszámim, ha nem tudható (pl. a szegfűféléknek némelyike fának számít, és sok más fűszernövénynél is bonyolult a növénytani besorolás), akkor boré miné beszámim áldást mondunk. Helyes továbbá szombaton is igyekezni elmondani 100 áldást (minden nap igyekszünk mondani, de szombaton a rövidebb imák miatt ez nehezebben jön össze).

Viszont nem szabad csak azért szagolni egy illatos növényt, hogy áldást mondhassunk rá, miközben valójában egyáltalán nincs hozzá kedvünk, mert akkor az olyan áldásnak számít, amit szükség nélkül mondtunk el. Nem mondunk továbbá áldást arra, ha dohány porát szagoljuk, mert az több vélemény szerint is olyan illatnak számít, aminek nincsen jelen az eredeti, kézzelfogható forrása (réách seén lo ikár).