„Ha megtiszteled [a szombatot], nem cselekszel [hétköznapi] szokásaid szerint, nem keresed szükségleteidet és nem beszélsz [hétköznapi] dolgokról, akkor fogsz gyönyörködni az Örökkévalóban” (Jesájá 58:13-14)

A szombatot nemcsak a cselekedeteinkkel, hanem a beszédünkkel, gondolatainkkal is őrizzük. A fent idézett mondatból kapott prófétai parancsolat, hogy ne foglalkozzunk olyasmivel, ami nem illik a szombat szelleméhez (vagyis nem „sábeszdig”).

1. Nem beszélhetünk szombaton arról, hogy szombat kimenetele után milyen (szombaton tilos) munkát tervezünk csinálni. Olyan tervről azonban beszélgethetünk, ami nem tartalmaz szombaton tilos munkát (pl. holnap elmehetnénk sétálni egyet).
2. Micvával kapcsolatos tervekről szabad beszélni, például arról, hogy mit kell majd megcsinálni egy micvalakomához. Egyesek szerint ez még akkor is szabad, ha szombaton tilos munkával jár, viszont ha azzal, hogy mondja, rá tudja magát venni arra, hogy megcsinálja a micvát, akkor mindenki szerint az a jobb, ha beszél róla. Ha nem mondjuk ki szavakkal, gondolkodni szabad hétköznapi dolgokról is.
3. Kerüljük szombaton a szomorúságot okozó beszédtémákat. Holokausztról szóló könyveket sem javasolt ilyenkor olvasni.
4. Ha valakivel csak szombaton találkozunk, akkor szabad őt meghívnunk például egy családi ünnepélyes eseményre (pl. bár micvá). Meghívót is adhatunk, csak vigyázzunk, hogy ezzel ne okozzuk azt, hogy cipelnie kelljen szombaton. Ha azonban van rá mód, előnyösebb, ha hétköznap hívjuk meg.