Peszáchkor és Szukotkor a két ünnepnap közötti hét chol hámoéd, azaz az „ünnep félünnepe”, vagyis félünnep. Ilyenkor a munkavégzési tilalmak nem a 39 Szentélyben végzett munkából vezetődnek le, hanem mindenféle más szempontok alapján. A cél, hogy az ünnepnek valóban megmaradjon az ünnepi jellege, és ne silányuljon hétköznappá. A Talmud több ponton is szigorúan kritizálja azokat, akik hétköznapi szinten kezelik ezt az időszakot: van, ahol a bálványimádáshoz hasonlítja, van, ahol azt mondja, hogy aki ezt csinálja, annak nincsen része az eljövendő világban. Megoszlik a rabbik véleménye arról, hogy ez a tilalom tórai vagy rabbinikus eredetűnek számít-e.
Félünnepen szabad olyan munkát végezni, amit ha nem végeznénk el, komoly veszteség érne minket (dávár háávéd). Ha azonban ez különleges fáradsággal jár, akkor nem megengedett. Ha nyereségtől esünk el, az csak akkor megengedett, ha szinte semmi fáradsággal nem jár a munka. Ha pl. felmerül egy realisztikus kétség, hogy az állásunkat elveszíthetjük, ha szabadságot veszünk ki, akkor az már elég oknak számít (de persze igyekezzünk olyan munkahelyet találni, ahol tolerálják a vallásunkat).
Az ünnepnap (félünnep) szükségletére szabad olyan munkát végeznünk, amit az emberek nagy része meg tud tenni, különösebb szakképesítés nélkül (pl. autót vezetni egy családi kirándulás, azaz ünnep öröme céljára). Írni is csak akkor szabad, ha az ünnepnapi szükségletet jelent, de ha például elfelejtünk egy fontos dolgot, azt felírhatjuk. Több rabbi szerint a számítógépről való nyomtatás szakképesített munkának számít (a végeredménye, és nem a tevékenység alapján), ezért ezt kerüljük. A számítógépbe, telefonba való írást azonban megengedik, mivel az nem számít maradandónak.