A Szentélyben végzett 39 főmunka egyike a dás, azaz cséplés. Ide tartozik minden olyan tevékenység, amivel egy természetes dolognak a használható belsejét kinyerjük belőle. Narancsot, banánt azonban szabad hámoznunk, egyesek szerint azért, mert a héja közvetlenül hozzátapad a gyümölcshöz, ezért a gyümölcs részének számítható, mások szerint azért, mert a héjuk védőrétegnek számít, melyet nem távolítunk el mindaddig, amíg el nem fogyasztjuk.
A dió vagy földimogyoró megtörése azonban az első vélemény szerint már nem megengedett, mivel ezeknek a héja nem tapad közvetlenül a maghoz. Vannak, akik mégis megengedik, a második véleményre támaszkodva. Gyümölcsből a levét kipréselni azonban nem szabad, viszont ha azt egy olyan étel ízesítésére szánjuk, ami azonnal beissza, akkor szabad. Ha például a teát szeretnénk citromlével inni, abba nem préselhetjük, de ha cukorral együtt innánk, akkor előbb préseljük a cukorra, majd a cukrot tegyük a teába (mivel a cukor ételnek számít).
Fogat mosni krémmel nem szoktunk, mert az a kenés miatt egy másik munkának felel meg, de szájvízzel van, aki megengedi. A probléma az, hogy a fogkefe dörzsölése során a fogíny vérezhet, és a vérzés szintén „préselés”-nek számít. A megengedő vélemény szerint itt a préselés nem szándékos és nem biztos, azaz megengedett, hacsak nem lehet tudni előre teljes bizonyossággal, hogy a fogíny vérezni fog. (Fésülködni is azért nem szabad szombaton fésűvel, mert ott viszont biztos, hogy hajszálat is fogunk kiszakítani.) Hasonlóan, ha szombaton megsebesülünk, akkor nem szabad a sebet nyalogatva a vért kiszívni (kósersági probléma azonban hétköznap nincsen vele).