A három gyászos hét, a zsidó évkör azon időszaka, amikor 3000 éves történelmünk legnagyobb hatású nemzeti traumáját, a Szentély pusztulását (churbán) gyászoljuk. Az időszak Támuz 17-étől Áv 9-éig tart. Csökkentjük az örömöt, nem veszünk részt zenés vigasságokban, nem borotválkozunk, sőt, az utolsó 9 napban még csak melegvizes fürdőt sem veszünk (ami egyébként ezekben a forró
A zsidó naptárban rövidesen megkezdődő időszak neve „sovávim”, ami az elkövetkező hetiszakaszok kezdőbetűiből kiadódó betűszó: Smot, Váérá, Bo, Jitró, Mispátim. Meglepő módon ezek a betűk egy önmagáan is értelmes szót adnak ki, ami egy híres próféciában szerepel: „Suvu bánim sovávim”, azaz térjetek meg, tévelygő fiak (Jirmijá 3:14). Emiatt ennek az időszaknak a központi motívuma a
Sávuot a Tóraadás ünnepe. Örömteli nap, melyen a Szináj-hegyi kinyilatkoztatás emlékét elevenítjük fel. Az Egyiptomból kivonuló zsidó nép léte új értelmet kapott, amikor Mózes lehozta a két kőtáblát a hegyről. Híres a zsidóság megszámlálhatatlan törvényéről, a 613 tórai parancsolatról és millió apró részletéről, amik gyökereiben már a két kőtáblát elkísérték. Hitünk szerint ugyanis az írott
Hamarosan közeleg Sávuot ünnepe, amikor a Tóraadásról emlékezünk meg, ami ezen a napon történt. Volt egy fontos feltétele annak, hogy a zsidó nép megkaphassa a Tórát. „És letáborozott Izrael a heggyel szemben.” (Mózes 2., 19:2) Bölcseinknek feltűnik, hogy a narratíva egészen eddig a mondatig bezárólag többes számban beszélt a népről, de ennél a mondatnál hirtelen
Peszách ünnepének utolsó napján, a reggeli imában egy igazán különleges prófétai szakaszt (háftárá) olvasunk fel. „Ma még Nóbban áll” (Jesájá 10:32) – így kezdődik ez a prófécia, Jesájá könyvéből, ami az Asszír Birodalom nagyhatalmú uralkodójáról, Szánchéribről szól. Ma már a legtöbb ember a nevét sem ismeri, de egykor megtörhetetlennek tűnő országot irányított. Ezért volt szüksége
A Peszách ünnepe során fogyasztott maceszről, kovásztalan kenyérről így ír a Tóra: „És megsütötték a tésztát, amit kivittek Egyiptomból, kovásztalan süteménynek, mert nem kelt meg, mert kikergették őket Egyiptomból, és nem tudtak tovább időzni.” (Mózes 2., 12:39) Vagyis az egyik oka a macesz fogyasztásának az, hogy nem volt ideje megkelnie a tésztának, mert Egyiptomot rendkívül
„És ezekről a napokról emlékezzünk meg és cselekedjük meg minden nemzedékben […] és Purim ezen napjai nem tűnnek el a zsidók közül, és emlékük nem szűnik meg utódaikból.” (Eszter 9:28) A hagyomány úgy tartja a fenti mondat alapján (Midrás Mislé 9:2), hogy amikor eljönnek az utolsó idők, amikor eljön a Messiás, akkor a Purim lesz
A híres cfáti kabbalista, az Árizál azt tanítja, hogy Jom Kipurim, azaz az engesztelőnap, a zsidó év legszentebb napja úgy is olvasható, hogy Jom kePurim, azaz egy olyan nap, mint Purim. Már az is meglepő lenne, ha azt mondaná, hogy a jókedvű Purim szentségében olyan emelkedett, mint Jom Kipur, de éppen fordítva mondja, amivel még
Csodák egész éven át Hamarosan beköszönt a zsidó évkör első ünnepe, a Chanuka. Azért ez az első, mert az év Tisri hónapban kezdődik, a nagyünnepi láncolattal. Ezek az ünnepek egészen Szukotig, a sátoros ünnepig, még egyetlen nagy összefüggő hullámot formálnak. Ezt követi egy hosszabb szünet, majd megkezdődik a csodák ideje. Két olyan ünnep van soron,
Chanuka a fény ünnepe, amikor a zsidóság azt ünnepli, hogy sikerült megőriznie identitását az erőszakosan terjeszkedő görög kultúrával szemben. Érdekes, hogy éppen a fény ünnepének nevezzük, pedig lehet, hogy mai nyelven inkább az asszimiláció ünnepének nevezhetnénk. A fény, az értelem világossága az a motívum, amit a tudományokra összpontosító görög kultúra a magáénak érzett, a zsidóság